| dbo:abstract
|
- Már a 4. században, de különösen a Nyugatrómai Birodalom 476-os összeomlását követően a Balkán-félsziget etnikai térképét radikálisan átrajzoló népmozgások kezdődtek meg, amelyek az illír eredetű őslakosság további sorsát is erőteljesen meghatározták. Először, a 4. század közepén osztrogótok és hunok dúlták végig Illíriát, majd 570 körül avarok, a 6–8. század során szerbekként azonosított szlávok, majd a 9. században bolgárok foglalták el a területet. A hódítók betörtek a gazdag hellenisztikus kultúrájú városokba. Nyomukban a fejlett társadalmi rendszer és gazdaság eltűnt a színről, csak romos aquaeductusokat, amfiteátrumokat, templomokat és utakat hagytak hátra. A tengerpart menti városokban a pusztítást követően hamar újraindult az élet. A belsőbb területeken csak a védettebb települések menekültek meg a hódító népek pusztításaitól (például Mansio Scampa, Scodra). Az osztrogótok megjelenése után, az 5. században egyes helyeken földvárakat emeltek, s ezek egy része a későbbi századok dúlásait is visszaverte. A szlávok a 6. század vége felé tűntek fel a Balkán délnyugati részén, 586-ban elfoglalták egész és a Genusus (Shkumbin) folyótól délre fekvő területeket (ennek bizonysága számos szláv eredetű albániai helynév). A 7–8. század során a szlávok elfoglalták a mai Albánia egészét, csupán a tengerparti sáv – Dürrakhiont is beleértve – maradt a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt. Az illír népelem fokozatosan eltűnt a hódító törzsek tengerében. Ásatások alapján a mai Albánia 8–9. századbeli népességét egyrészt a Shkumbintól északnyugatra elterjedt írják le: a keresztény városlakók romanizált illír hatásokat mutató műveltsége a 9. századra eltűnt. Emellett délen egy korai nyomaira bukkantak, az északkeleti hegyvidéken pedig arra utaló bizonyítékokat találtak, hogy a Drin menti magashegységekből ebben az időben kezdett beszivárogni egy ma még beazonosítatlan, transzhumáló állattartást folytató népelem. Egyes feltevések szerint ők voltak az albánok ősei, akik – köszönhetően annak, hogy a megközelíthetetlen hegyvidékeken telepedtek meg – fennmaradtak, megőrizték társadalmi szerveződésüket és műveltségüket, így a 11. századra egy jól megkülönböztethető, sajátos kultúrával és nyelvvel rendelkező néppé váltak. (hu)
- Már a 4. században, de különösen a Nyugatrómai Birodalom 476-os összeomlását követően a Balkán-félsziget etnikai térképét radikálisan átrajzoló népmozgások kezdődtek meg, amelyek az illír eredetű őslakosság további sorsát is erőteljesen meghatározták. Először, a 4. század közepén osztrogótok és hunok dúlták végig Illíriát, majd 570 körül avarok, a 6–8. század során szerbekként azonosított szlávok, majd a 9. században bolgárok foglalták el a területet. A hódítók betörtek a gazdag hellenisztikus kultúrájú városokba. Nyomukban a fejlett társadalmi rendszer és gazdaság eltűnt a színről, csak romos aquaeductusokat, amfiteátrumokat, templomokat és utakat hagytak hátra. A tengerpart menti városokban a pusztítást követően hamar újraindult az élet. A belsőbb területeken csak a védettebb települések menekültek meg a hódító népek pusztításaitól (például Mansio Scampa, Scodra). Az osztrogótok megjelenése után, az 5. században egyes helyeken földvárakat emeltek, s ezek egy része a későbbi századok dúlásait is visszaverte. A szlávok a 6. század vége felé tűntek fel a Balkán délnyugati részén, 586-ban elfoglalták egész és a Genusus (Shkumbin) folyótól délre fekvő területeket (ennek bizonysága számos szláv eredetű albániai helynév). A 7–8. század során a szlávok elfoglalták a mai Albánia egészét, csupán a tengerparti sáv – Dürrakhiont is beleértve – maradt a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt. Az illír népelem fokozatosan eltűnt a hódító törzsek tengerében. Ásatások alapján a mai Albánia 8–9. századbeli népességét egyrészt a Shkumbintól északnyugatra elterjedt írják le: a keresztény városlakók romanizált illír hatásokat mutató műveltsége a 9. századra eltűnt. Emellett délen egy korai nyomaira bukkantak, az északkeleti hegyvidéken pedig arra utaló bizonyítékokat találtak, hogy a Drin menti magashegységekből ebben az időben kezdett beszivárogni egy ma még beazonosítatlan, transzhumáló állattartást folytató népelem. Egyes feltevések szerint ők voltak az albánok ősei, akik – köszönhetően annak, hogy a megközelíthetetlen hegyvidékeken telepedtek meg – fennmaradtak, megőrizték társadalmi szerveződésüket és műveltségüket, így a 11. századra egy jól megkülönböztethető, sajátos kultúrával és nyelvvel rendelkező néppé váltak. (hu)
|
