| dbo:abstract
|
- A középkor századaiban, a Bizánci Birodalom fennhatósága idején magas művészi szintet ért el a keresztény templomok falfestészete. A 14. századra az ortodox templomok mindegyikében megjelentek az egyház szigorú elvárásainak megfelelő, vallásos tematikájú freskók. E korai falfestmények alkotói anonimitásba burkolóztak, mindmáig ismeretlenek. Napjainkra nagyon kevés maradt fenn munkáikból, a világháborúk pusztításaitól megkímélt freskókat az ország 1967-es ateistává válása után semmisítették meg. Szerencsére azonban jelentős bizánci falképek maradtak fenn például a rubiki Mennybemenetel-templomban (1272) és a Szűz Mária-kolostorban (14. század). A bizánci ortodox festészet hagyományai a török hódoltság korában (15–18. század) az ikonfestészetben éltek tovább. A korszak legjelentősebb alakja a 16. században Beratban tevékenykedő Onufri volt, ikonjai szín- és részletgazdagságuknak köszönhetően kiemelkednek a kor művészi alkotásai közül. Vallásos tematikájú művei mellett festett sajátosan komor hangulatú zsánerképeket is. Élete vége felé Beratban festőiskolát alapított, amelyet halála után fia, a szintén festő vezetett. A késő bizánci festészeti hagyományok a 18. századig éltek tovább, az albánlakta és a környező területek templomaiba olyan alkotók készítettek ikonosztázokat, mint , , valamint a Zografi fivérek, és . A 20. században megindult művészettörténeti kutatásoknak és a restaurálásoknak köszönhetően számos ikon maradt az utókorra. A korszak alkotásait a tiranai Nemzeti Művészeti Galériában, a korçai Nemzeti Középkori Művészeti Múzeumban és a berati Onufri Nemzeti Ikonográfiai Múzeumban őrzik. A szakmai érdeklődést jelzi, hogy rendeztek már albán ikonkiállításokat Párizsban (1975), Rómában (1985) és Nizzában (1993). (hu)
- A középkor századaiban, a Bizánci Birodalom fennhatósága idején magas művészi szintet ért el a keresztény templomok falfestészete. A 14. századra az ortodox templomok mindegyikében megjelentek az egyház szigorú elvárásainak megfelelő, vallásos tematikájú freskók. E korai falfestmények alkotói anonimitásba burkolóztak, mindmáig ismeretlenek. Napjainkra nagyon kevés maradt fenn munkáikból, a világháborúk pusztításaitól megkímélt freskókat az ország 1967-es ateistává válása után semmisítették meg. Szerencsére azonban jelentős bizánci falképek maradtak fenn például a rubiki Mennybemenetel-templomban (1272) és a Szűz Mária-kolostorban (14. század). A bizánci ortodox festészet hagyományai a török hódoltság korában (15–18. század) az ikonfestészetben éltek tovább. A korszak legjelentősebb alakja a 16. században Beratban tevékenykedő Onufri volt, ikonjai szín- és részletgazdagságuknak köszönhetően kiemelkednek a kor művészi alkotásai közül. Vallásos tematikájú művei mellett festett sajátosan komor hangulatú zsánerképeket is. Élete vége felé Beratban festőiskolát alapított, amelyet halála után fia, a szintén festő vezetett. A késő bizánci festészeti hagyományok a 18. századig éltek tovább, az albánlakta és a környező területek templomaiba olyan alkotók készítettek ikonosztázokat, mint , , valamint a Zografi fivérek, és . A 20. században megindult művészettörténeti kutatásoknak és a restaurálásoknak köszönhetően számos ikon maradt az utókorra. A korszak alkotásait a tiranai Nemzeti Művészeti Galériában, a korçai Nemzeti Középkori Művészeti Múzeumban és a berati Onufri Nemzeti Ikonográfiai Múzeumban őrzik. A szakmai érdeklődést jelzi, hogy rendeztek már albán ikonkiállításokat Párizsban (1975), Rómában (1985) és Nizzában (1993). (hu)
|
