| dbo:abstract
|
- A mai Albánia területén a bizánci időkben a vidék korábban gazdag, hellenisztikus gyökerű szobrászata elenyészett, betudható ez annak, hogy a bizánci esztétika nem támogatta a műfajt. A 19. század végén, a nemzeti romantikus mozgalom kibontakozása tette lehetővé az albán szobrászművészet kialakulását. Az első jelentős szobrászegyéniségként Murat Toptanit tartják számon, aki hazafias jellegű műveivel, különösen két Szkander bég mellszobrával írta be nevét az albán művészettörténetbe. Pár évtizeddel később kezdte pályáját a mindmáig meghatározó jelentőségű, az albán szobrászművészet megteremtőjeként tisztelt . Ő volt az első monumentális köztéri művek megalkotója (Luftëtari kombëtar, ’A nemzet harcosa’, Korça, 1932; Flamurtari, ’A zászlóvivő’, Vlora, 1932; Skënderbeu, ’Szkander bég’, Kukës, 1939). A második világháború utáni Hoxha-korszakban a többi művészeti ághoz hasonlóan a szobrászatot is a szocialista realizmus egyedül érvényes zsinórmértékéhez igazították. Az állami megrendelések kedveztek a monumentális szobrászatnak, a korszak végére szobrok százai népesítették be az ország tereit és parkjait. Az első nagyobb pályázatot 1948-ban a nagy nemzeti hős, Szkander bég elkészítendő emlékművére írták ki, amelyet végül , a szocialista realizmus egyik vezéralakja nyert meg (szobrát csak 1959-ben leplezték le Kruja városában). Paço mellett a kommunista korszak elismert szobrászai voltak , és , de a művészi függetlenségüket többé-kevésbé megtartó művészek között tarthatjuk számon Odhise Paskali mellett , és . A korszak legjellemzőbb köztéri szobra Szkander bég másik lovas szobra Tirana főterén (O. Paskali, J. Paço, , 1968) és a Függetlenségi emlékmű Vlorában (hu)
- A mai Albánia területén a bizánci időkben a vidék korábban gazdag, hellenisztikus gyökerű szobrászata elenyészett, betudható ez annak, hogy a bizánci esztétika nem támogatta a műfajt. A 19. század végén, a nemzeti romantikus mozgalom kibontakozása tette lehetővé az albán szobrászművészet kialakulását. Az első jelentős szobrászegyéniségként Murat Toptanit tartják számon, aki hazafias jellegű műveivel, különösen két Szkander bég mellszobrával írta be nevét az albán művészettörténetbe. Pár évtizeddel később kezdte pályáját a mindmáig meghatározó jelentőségű, az albán szobrászművészet megteremtőjeként tisztelt . Ő volt az első monumentális köztéri művek megalkotója (Luftëtari kombëtar, ’A nemzet harcosa’, Korça, 1932; Flamurtari, ’A zászlóvivő’, Vlora, 1932; Skënderbeu, ’Szkander bég’, Kukës, 1939). A második világháború utáni Hoxha-korszakban a többi művészeti ághoz hasonlóan a szobrászatot is a szocialista realizmus egyedül érvényes zsinórmértékéhez igazították. Az állami megrendelések kedveztek a monumentális szobrászatnak, a korszak végére szobrok százai népesítették be az ország tereit és parkjait. Az első nagyobb pályázatot 1948-ban a nagy nemzeti hős, Szkander bég elkészítendő emlékművére írták ki, amelyet végül , a szocialista realizmus egyik vezéralakja nyert meg (szobrát csak 1959-ben leplezték le Kruja városában). Paço mellett a kommunista korszak elismert szobrászai voltak , és , de a művészi függetlenségüket többé-kevésbé megtartó művészek között tarthatjuk számon Odhise Paskali mellett , és . A korszak legjellemzőbb köztéri szobra Szkander bég másik lovas szobra Tirana főterén (O. Paskali, J. Paço, , 1968) és a Függetlenségi emlékmű Vlorában (hu)
|
