| dbo:abstract
|
- Alea iacta est (latinul, jelentése: „a kocka el van vetve”), szállóige, amelyet az ókori források szerint eredetileg Julius Caesar mondott Kr. e. 49. január 10-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót. Az abban az időben érvényes római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számított. Az átkeléssel Caesar nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, a polgárháború elkerülhetetlenné vált, tehát nem volt visszatérés, a folyó átlépésekor Caesar elindult az egyeduralom – vagy a bukás – felé vezető úton. A szállóigét ennek mintájára olyan helyzetekben használják, amikor valaki visszafordíthatatlan döntést hozott, esetleg a döntését nagyszabásúnak kívánja láttatni, és/vagy konfliktust vállal fel vele. A történet politikai háttere, hogy Caesar indulni akart az esedékes consul választáson, politikai ellenfele, Pompeius azonban újra életbe léptetett egy törvényt, amely szerint a tisztségre pályázónak személyesen is jelen kell lennie Rómában. Ha Caesar serege nélkül megy Rómába, azt kockáztatta volna, hogy a riválisai által ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján bíróság elé citálják és elítélik. Az „alea”, „kocka” szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amely kipróbálta a szerencsét, és amelyben a szerencsét már nem lehetett visszafordítani, ha a kockát eldobtad, azzal „sorsot vetettél”. Egyes beszámolók szerint Caesar nem az „est” igét használta („van”), hanem az imperativusát („este” = „legyen”). Van olyan vélemény, hogy a kifejezést kedvenc görög komédiaírójától, Menandrosztól kölcsönözte. (hu)
- Alea iacta est (latinul, jelentése: „a kocka el van vetve”), szállóige, amelyet az ókori források szerint eredetileg Julius Caesar mondott Kr. e. 49. január 10-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót. Az abban az időben érvényes római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számított. Az átkeléssel Caesar nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, a polgárháború elkerülhetetlenné vált, tehát nem volt visszatérés, a folyó átlépésekor Caesar elindult az egyeduralom – vagy a bukás – felé vezető úton. A szállóigét ennek mintájára olyan helyzetekben használják, amikor valaki visszafordíthatatlan döntést hozott, esetleg a döntését nagyszabásúnak kívánja láttatni, és/vagy konfliktust vállal fel vele. A történet politikai háttere, hogy Caesar indulni akart az esedékes consul választáson, politikai ellenfele, Pompeius azonban újra életbe léptetett egy törvényt, amely szerint a tisztségre pályázónak személyesen is jelen kell lennie Rómában. Ha Caesar serege nélkül megy Rómába, azt kockáztatta volna, hogy a riválisai által ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján bíróság elé citálják és elítélik. Az „alea”, „kocka” szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amely kipróbálta a szerencsét, és amelyben a szerencsét már nem lehetett visszafordítani, ha a kockát eldobtad, azzal „sorsot vetettél”. Egyes beszámolók szerint Caesar nem az „est” igét használta („van”), hanem az imperativusát („este” = „legyen”). Van olyan vélemény, hogy a kifejezést kedvenc görög komédiaírójától, Menandrosztól kölcsönözte. (hu)
|
