| dbo:abstract
|
- Aleksandër Peçi (Tirana, 1951. július 11.) albán zeneszerző, az 1990-es–2000-es évek albán komolyzenei életének legnagyobb hatású alakja. Peçi a tiranai Állami Konzervatórium zeneszerzés tanszakán tanult Çesk Zadeja osztályában. Diplomája megszerzését (1974) követően Párizsban és Amszterdamban képezte tovább magát , , és más zeneszerzők mellett. Időközben, 1973 és 1978 között a përmeti Kultúrpalota, majd a tiranai Állami Népzenei és Néptáncegyüttes (Ansambli Shtetëror i Këngëve dhe i Valleve Popullore) művészeti vezetőjeként dolgozott. 1986-tól minden idejét a zeneszerzésnek szentelhette, de 1992-től a tiranai Szépművészeti Akadémián is tanít zeneszerzést. Fiatal zeneszerzőtársaival karöltve 1993-ban megalapította az Albán Újzenei Társaságot (Shoqata e Muzikës së Re Shqiptare), amelynek elnöki tisztét is ellátja. 1997-ben útjára indította a fiatal zeneszerzők nemzeti Çesk Zadeja-versenyét (konkursi i kompozitorëve të rinj „Çesk Zadeja”), 1999-ben pedig megszervezte az Albán Újzenei Együttest (Ansambli i Muzikës së Re Shqiptare). Ezen túlmenően 2000-től a komolyzenei cédéket forgalmazó AELFIOR kiadó igazgatója. Zeneszerzői munkásságának legjelentősebb darabjai egy balettje (Kecat dhe ujku, ’A kecskék és a farkas’, 1979), két szimfóniája (Sinfoni nr. 1, ’I. szimfónia’, 1985; Sinfoni nr. 2, ’II. szimfónia’, 1988), valamint Oirat című operája ( librettójával, 2000). Ezeken kívül számos kamara- és zongoradarabot, nagyzenekari művet, rapszódiát, szvitet, kantátát, illetve szerzett. Számos albán film zenéjét ő szerezte, többek között a magyar–albán koprodukcióban készült Sako menyegzője (Dasma e Sakos) című filmét is. Zenei világát ösztönösség, az érzelmek heves játéka jellemzi, a kortárs modernista komolyzene első jelentős albán alakja. 1989-től Érdemes Művész. (hu)
- Aleksandër Peçi (Tirana, 1951. július 11.) albán zeneszerző, az 1990-es–2000-es évek albán komolyzenei életének legnagyobb hatású alakja. Peçi a tiranai Állami Konzervatórium zeneszerzés tanszakán tanult Çesk Zadeja osztályában. Diplomája megszerzését (1974) követően Párizsban és Amszterdamban képezte tovább magát , , és más zeneszerzők mellett. Időközben, 1973 és 1978 között a përmeti Kultúrpalota, majd a tiranai Állami Népzenei és Néptáncegyüttes (Ansambli Shtetëror i Këngëve dhe i Valleve Popullore) művészeti vezetőjeként dolgozott. 1986-tól minden idejét a zeneszerzésnek szentelhette, de 1992-től a tiranai Szépművészeti Akadémián is tanít zeneszerzést. Fiatal zeneszerzőtársaival karöltve 1993-ban megalapította az Albán Újzenei Társaságot (Shoqata e Muzikës së Re Shqiptare), amelynek elnöki tisztét is ellátja. 1997-ben útjára indította a fiatal zeneszerzők nemzeti Çesk Zadeja-versenyét (konkursi i kompozitorëve të rinj „Çesk Zadeja”), 1999-ben pedig megszervezte az Albán Újzenei Együttest (Ansambli i Muzikës së Re Shqiptare). Ezen túlmenően 2000-től a komolyzenei cédéket forgalmazó AELFIOR kiadó igazgatója. Zeneszerzői munkásságának legjelentősebb darabjai egy balettje (Kecat dhe ujku, ’A kecskék és a farkas’, 1979), két szimfóniája (Sinfoni nr. 1, ’I. szimfónia’, 1985; Sinfoni nr. 2, ’II. szimfónia’, 1988), valamint Oirat című operája ( librettójával, 2000). Ezeken kívül számos kamara- és zongoradarabot, nagyzenekari művet, rapszódiát, szvitet, kantátát, illetve szerzett. Számos albán film zenéjét ő szerezte, többek között a magyar–albán koprodukcióban készült Sako menyegzője (Dasma e Sakos) című filmét is. Zenei világát ösztönösség, az érzelmek heves játéka jellemzi, a kortárs modernista komolyzene első jelentős albán alakja. 1989-től Érdemes Művész. (hu)
|
