| dbo:abstract
|
- Alekszandr Iljics Jegorov (oroszul: Алекса́ндр Ильи́ч Его́ров; , 1883. október 25. – Moszkva, 1939. február 23.) orosz katona, a Szovjetunió első öt kinevezett marsalljának egyike. 1901-től szolgált a cári hadseregben mint önkéntes, és 1917-re az alezredesi rendfokozatot is elérte. Harcolt az első világháborúban, hat kitüntetést érdemelt ki és ötször sebesült meg. A cári rendszer bukása után ezrede katonatanácsának tagja lett, és az eszer frakciót vezette, ám egyre inkább sodródott a bolsevikok felé. Az 1917-es októberi orosz forradalom után 14 eszeres bajtársával együtt az 1. hadsereg végrehajtó bizottságának tagja lett, majd ezredessé léptették elő. Ezután harcolt az oroszországi polgárháborúban, majd a lengyel–szovjet háborúban volt a Délnyugati Front parancsnoka, és ezekből az időkből származott komoly ellentéte Tuhacsevszkij marsallal. Ekkoriban Sztálin közvetlen munkatársa volt, aki a front haditanácsának a tagja volt, így gyakran aludtak egy fedél alatt. A polgárháború után azonban nem belőle, hanem Bugyonnijból és Vorosilovból csinált hőst a propaganda, amit Jegorov igen nehezményezett. 1935-ben marsallá léptették elő, majd Tuhacsevszkij 1937-es kivégzése után átvette helyét a honvédelmi népbiztos helyetteseként. Azonban egy alkalommal, iszogatás közben azzal vádolta Sztálint, hogy kisajátítja érdemeit, amiért 1938 márciusában letartóztatták, börtönbe zárták és megkínozták. Ekkor „bevallotta”, hogy részt vett a hadsereg „trockista-fasiszta összeesküvésében”, és 1939. február 23-án agyonlőtték. (hu)
- Alekszandr Iljics Jegorov (oroszul: Алекса́ндр Ильи́ч Его́ров; , 1883. október 25. – Moszkva, 1939. február 23.) orosz katona, a Szovjetunió első öt kinevezett marsalljának egyike. 1901-től szolgált a cári hadseregben mint önkéntes, és 1917-re az alezredesi rendfokozatot is elérte. Harcolt az első világháborúban, hat kitüntetést érdemelt ki és ötször sebesült meg. A cári rendszer bukása után ezrede katonatanácsának tagja lett, és az eszer frakciót vezette, ám egyre inkább sodródott a bolsevikok felé. Az 1917-es októberi orosz forradalom után 14 eszeres bajtársával együtt az 1. hadsereg végrehajtó bizottságának tagja lett, majd ezredessé léptették elő. Ezután harcolt az oroszországi polgárháborúban, majd a lengyel–szovjet háborúban volt a Délnyugati Front parancsnoka, és ezekből az időkből származott komoly ellentéte Tuhacsevszkij marsallal. Ekkoriban Sztálin közvetlen munkatársa volt, aki a front haditanácsának a tagja volt, így gyakran aludtak egy fedél alatt. A polgárháború után azonban nem belőle, hanem Bugyonnijból és Vorosilovból csinált hőst a propaganda, amit Jegorov igen nehezményezett. 1935-ben marsallá léptették elő, majd Tuhacsevszkij 1937-es kivégzése után átvette helyét a honvédelmi népbiztos helyetteseként. Azonban egy alkalommal, iszogatás közben azzal vádolta Sztálint, hogy kisajátítja érdemeit, amiért 1938 márciusában letartóztatták, börtönbe zárták és megkínozták. Ekkor „bevallotta”, hogy részt vett a hadsereg „trockista-fasiszta összeesküvésében”, és 1939. február 23-án agyonlőtték. (hu)
|
