| dbo:abstract
|
- Az alexandriai iskola névvel jelölik azokat a tudományos irányokat, melyeknek megindítói, művelői és terjesztői Alexandriában éltek, s a Ptolemaioszok bőkezűsége által oly helyzetbe jutottak, hogy irodalmi és tudományos munkásságuk kevés megszakítással mintegy 800 évig tartott. Az itt élő tudósok állami költségen az ismeretek minden ágát művelték, minden tudományágban az addig ismert anyagot kutatták és rendezték. Tudományos munkásságuk inkább a meglevőnek tanítása volt, mint újabb igazságok felfedezése. Közös lakhelyük a múzeum volt, melyben tisztán a tudománynak élhettek; folyvást gyarapodó alapítványok gondoskodtak függetlenségükről. A múzeumhoz tartozott a nagy könyvtár, melyben Kr. e. 250 körül mintegy 490 ezer tekercset őriztek, egy másik nagy könyvtár a Serapis templomában állott (42,8 ezer tekercs). E könyvtárak használata végett, valamint a tudós könyvtárőrök tanításainak meghallgatására az egész világból idejártak. A római birodalom nyugati és keleti tartományaiban élt, s hírnévre jutott orvosok és tanárok, bölcselők és papok, számfejtők és csillagászok, mind Alexandriába jártak és tanultak, az alexandriai tartózkodást tudományos képesítésnek tekintették. A terjedő s mindinkább erősödő kereszténység erősen támadta a pogány görög hagyományok veszélyes székhelyét, s Caracalla pénzügyi zavarain a múzeumi alapítványok elkobzásával segített. De mind e csapások mellett Alexandria még sokáig az egyedüli hely volt, ahol, noha már keresztény köntösben, a nagy görög filozófusok tanítása fennmaradt. A könyvtár először Alexandria ostrománál Julius Caesar alatt égett el; később Antonius Kleopatrának ajándékozta a pergamumi királyok könyvtárát s ez pótolta azt a nagy veszteséget, míg II. Theodosius császár Konstantinápolyba vitette. A Serapeion könyvtára a keresztény türelmetlenségnek esett áldozatul 389-ben. Sokféle átalakulást szenvedve, a görög szellem fenntartotta magát, míg az arabok hódító serege föl nem dúlta a várost (642). A görög szellemet ezután az arab váltotta fel. (hu)
- Az alexandriai iskola névvel jelölik azokat a tudományos irányokat, melyeknek megindítói, művelői és terjesztői Alexandriában éltek, s a Ptolemaioszok bőkezűsége által oly helyzetbe jutottak, hogy irodalmi és tudományos munkásságuk kevés megszakítással mintegy 800 évig tartott. Az itt élő tudósok állami költségen az ismeretek minden ágát művelték, minden tudományágban az addig ismert anyagot kutatták és rendezték. Tudományos munkásságuk inkább a meglevőnek tanítása volt, mint újabb igazságok felfedezése. Közös lakhelyük a múzeum volt, melyben tisztán a tudománynak élhettek; folyvást gyarapodó alapítványok gondoskodtak függetlenségükről. A múzeumhoz tartozott a nagy könyvtár, melyben Kr. e. 250 körül mintegy 490 ezer tekercset őriztek, egy másik nagy könyvtár a Serapis templomában állott (42,8 ezer tekercs). E könyvtárak használata végett, valamint a tudós könyvtárőrök tanításainak meghallgatására az egész világból idejártak. A római birodalom nyugati és keleti tartományaiban élt, s hírnévre jutott orvosok és tanárok, bölcselők és papok, számfejtők és csillagászok, mind Alexandriába jártak és tanultak, az alexandriai tartózkodást tudományos képesítésnek tekintették. A terjedő s mindinkább erősödő kereszténység erősen támadta a pogány görög hagyományok veszélyes székhelyét, s Caracalla pénzügyi zavarain a múzeumi alapítványok elkobzásával segített. De mind e csapások mellett Alexandria még sokáig az egyedüli hely volt, ahol, noha már keresztény köntösben, a nagy görög filozófusok tanítása fennmaradt. A könyvtár először Alexandria ostrománál Julius Caesar alatt égett el; később Antonius Kleopatrának ajándékozta a pergamumi királyok könyvtárát s ez pótolta azt a nagy veszteséget, míg II. Theodosius császár Konstantinápolyba vitette. A Serapeion könyvtára a keresztény türelmetlenségnek esett áldozatul 389-ben. Sokféle átalakulást szenvedve, a görög szellem fenntartotta magát, míg az arabok hódító serege föl nem dúlta a várost (642). A görög szellemet ezután az arab váltotta fel. (hu)
|
