| dbo:abstract
|
- Alphonse de Poitiers, tehát Alfonz, Poitier-i gróf (1220. november 11. – Savona (?), 1271. augusztus 21.) VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka ötödik gyermeke, IX. (Szent) Lajos francia király és I. Róbert, Artois grófjának öccse, I. Károly szicíliai király bátyja volt. Csendes, vékony csontú, beteges külsejű férfi volt. Idősebb bátyjával, a királlyal nem különösebben kedvelték egymást, de ez nem tartotta vissza a politikai szerepvállalástól. 1237-ben vette feleségül a toulouse-i grófság örökösét, -t. Apja végakaratának megfelelően 1241-ben kapta meg apanázsul a III. Henrik angol királytól 1224-ben elvett poitiers-i grófságát, illetve Auvergne később hercegséggé emelt részét, majd apósa, VII. Rajmund 1249-es halálával Toulouse is rászállt. Nagy szerepet játszott a fivére ellen lázadó, a grófságot visszakövetelő angol király támogatását élvező , Marche és Angoulême grófja 1241–1242-es lázadásának leverésében és a megnyerésében. 1248-ban elkísérte fivéreit a VII. keresztes hadjáratra, ahonnan 1250-ben tért haza, hogy Károly öccsével közösen legyen a királyság régense Lajos 1254-es hazatértéig. Később is jelentős szerepet vállalt az angolokkal folytatott tárgyalásokban és az 1259-es kidolgozásában. Ezután ideje nagy részét grófságaiban töltötte, mert azok állapota az albigensek és a lázadó vazallusok elleni háborúk nyomai miatt igencsak rendezésre szorult. Jóindulatúan és igazságosan kormányozta birtokait. Riom városának adott Alphonsine-ja később az alapjává vált. 1270-ben elkísérte bátyját a tragikusan végződő VIII. keresztes hadjáratra. Hazatérőben halt meg Itáliában, feltehetően Savona városában. Gyermeke nem volt, Jeanne pedig csak négy nappal élte túl, így halálával birtokai visszaszálltak a koronára, kivéve Avignon környékét, az ún. , amelyet végakaratának megfelelően unokaöccse, III. (Merész) Fülöp a Pápai Államnak adományozott. Ez vált később az „avignoni fogság” alapjává. (hu)
- Alphonse de Poitiers, tehát Alfonz, Poitier-i gróf (1220. november 11. – Savona (?), 1271. augusztus 21.) VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka ötödik gyermeke, IX. (Szent) Lajos francia király és I. Róbert, Artois grófjának öccse, I. Károly szicíliai király bátyja volt. Csendes, vékony csontú, beteges külsejű férfi volt. Idősebb bátyjával, a királlyal nem különösebben kedvelték egymást, de ez nem tartotta vissza a politikai szerepvállalástól. 1237-ben vette feleségül a toulouse-i grófság örökösét, -t. Apja végakaratának megfelelően 1241-ben kapta meg apanázsul a III. Henrik angol királytól 1224-ben elvett poitiers-i grófságát, illetve Auvergne később hercegséggé emelt részét, majd apósa, VII. Rajmund 1249-es halálával Toulouse is rászállt. Nagy szerepet játszott a fivére ellen lázadó, a grófságot visszakövetelő angol király támogatását élvező , Marche és Angoulême grófja 1241–1242-es lázadásának leverésében és a megnyerésében. 1248-ban elkísérte fivéreit a VII. keresztes hadjáratra, ahonnan 1250-ben tért haza, hogy Károly öccsével közösen legyen a királyság régense Lajos 1254-es hazatértéig. Később is jelentős szerepet vállalt az angolokkal folytatott tárgyalásokban és az 1259-es kidolgozásában. Ezután ideje nagy részét grófságaiban töltötte, mert azok állapota az albigensek és a lázadó vazallusok elleni háborúk nyomai miatt igencsak rendezésre szorult. Jóindulatúan és igazságosan kormányozta birtokait. Riom városának adott Alphonsine-ja később az alapjává vált. 1270-ben elkísérte bátyját a tragikusan végződő VIII. keresztes hadjáratra. Hazatérőben halt meg Itáliában, feltehetően Savona városában. Gyermeke nem volt, Jeanne pedig csak négy nappal élte túl, így halálával birtokai visszaszálltak a koronára, kivéve Avignon környékét, az ún. , amelyet végakaratának megfelelően unokaöccse, III. (Merész) Fülöp a Pápai Államnak adományozott. Ez vált később az „avignoni fogság” alapjává. (hu)
|
