dbo:abstract
|
- Ez a kép az első Jan Vermeer van Delft egy- vagy kétalakos zsánerképeinek sorában. Nem sokkal a Tejet öntő nő előtt készült. A két kép közötti technikai különbségek azt mutatják, hogy a fiatal festő tudatosan kísérletezett a korabeli holland festészet különböző eredményeinek újraértelmezésével. Itt a meleg színek, mély árnyékok, az alak szemközti ábrázolása, az asztal, a falak egyaránt Nicolaes Maesnak az 1650-es évek közepén készült munkáit idézik. A borospohár és más, rendezetlen tárgyak az asztalon azt sugallják, hogy egy társasági esemény után vagyunk. A kép bal felső részén egy Cupido festmény (amit Vermeer más vásznairól is ismerünk) sarka látszik, lehullott maszkkal. Ez a főszereplő álcázatlan arckifejezésére utal. A főalak egy bóbiskoló, túlöltözött lány, aki minden bizonnyal a szerelemről álmodik. A nagy, használt borospohár az asztalon korábbi férfilátogatóról árulkodik. Röntgenvizsgálatok kimutatták, hogy a vásznon eredetileg szerepelt egy férfi alakja is a háttérben, valamint egy kutya a bejáratnál. Vermeer később ezeket az elemeket egy távoli tükörrel és a jobbszélen látható székkel és párnával helyettesítette. A kompozíció megváltoztatásával Vermeer kevésbé nyilvánvalóvá tette a jelenet szerelmi vonatkozását, valamint jobban leplezte a téma kölcsönzését más zsánerkép-festőktől, köztük Nicolaes Maestól. A művészettörténészek kutatásai szerint e mű először Pieter van Ruijven delfti gyűjtő tulajdonában volt, aki összesen 21 képet vásárolt Vermeertől. A festmény Benjamin Altman hagyatékából került a Metropolitan tulajdonába 1913-ban. IVMeer szignó balra, a nő feje felett. (hu)
- Ez a kép az első Jan Vermeer van Delft egy- vagy kétalakos zsánerképeinek sorában. Nem sokkal a Tejet öntő nő előtt készült. A két kép közötti technikai különbségek azt mutatják, hogy a fiatal festő tudatosan kísérletezett a korabeli holland festészet különböző eredményeinek újraértelmezésével. Itt a meleg színek, mély árnyékok, az alak szemközti ábrázolása, az asztal, a falak egyaránt Nicolaes Maesnak az 1650-es évek közepén készült munkáit idézik. A borospohár és más, rendezetlen tárgyak az asztalon azt sugallják, hogy egy társasági esemény után vagyunk. A kép bal felső részén egy Cupido festmény (amit Vermeer más vásznairól is ismerünk) sarka látszik, lehullott maszkkal. Ez a főszereplő álcázatlan arckifejezésére utal. A főalak egy bóbiskoló, túlöltözött lány, aki minden bizonnyal a szerelemről álmodik. A nagy, használt borospohár az asztalon korábbi férfilátogatóról árulkodik. Röntgenvizsgálatok kimutatták, hogy a vásznon eredetileg szerepelt egy férfi alakja is a háttérben, valamint egy kutya a bejáratnál. Vermeer később ezeket az elemeket egy távoli tükörrel és a jobbszélen látható székkel és párnával helyettesítette. A kompozíció megváltoztatásával Vermeer kevésbé nyilvánvalóvá tette a jelenet szerelmi vonatkozását, valamint jobban leplezte a téma kölcsönzését más zsánerkép-festőktől, köztük Nicolaes Maestól. A művészettörténészek kutatásai szerint e mű először Pieter van Ruijven delfti gyűjtő tulajdonában volt, aki összesen 21 képet vásárolt Vermeertől. A festmény Benjamin Altman hagyatékából került a Metropolitan tulajdonába 1913-ban. IVMeer szignó balra, a nő feje felett. (hu)
|