| dbo:abstract
|
- A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike. Az alárendelő viszony két különböző státuszú nyelvi egységet köt össze, melyek közül az egyik alaptag (fölérendelt tag), a másik pedig meghatározó tag (alárendelt tag, bővítmény). Mondattani viszonyként létezik még a mellérendelés és, egyes nyelvészek szerint, a hozzárendelés mint az alany és az állítmány közötti sajátos viszony. Alárendelő viszony több, különböző kiterjedésű szinten létezik: szintagmában, amely lehet ige nélküli is, mondategységben, azaz egyszerű mondatban vagy összetett mondat tagmondatában (mondatrészek között), illetve összetett mondatban (tagmondatok között). Általában az alárendelt mondatok (mellékmondatok) fajtái alárendelt mondatrészek fajtáinak felelnek meg. Általában a tárgyat, a határozót és a jelzőt veszik számításba alárendelt mondatrészekként, de egyes nyelvekben lehet szó másféle alárendelésről is. Például a román nyelv grammatikáiban szó van ún. állítmány-kiegészítőről: Ion a venit supărat ’Ion haragosan jött’, Ea se numește Puica ’Puicának hívják’. Egyes nyelvészek alárendeltnek tekintik az értelmezőt is. Balogh 2000 szerint „az értelmezős szerkezet sajátos átmeneti szerkezetként fogható fel az alárendelő és a mellérendelő szintagmák között”. Mások úgy vélik, hogy az értelmezőnek nincs mondattani funkciója. Az alanyt is egyesek az állítmány alárendeltjének tekintik. A szintagma szintjén vannak determinánsok is. Ezek mind alárendeltek, de közülük a névelőket nem elemzik mondattanilag, hanem csak az általuk meghatározott szavakat, velük együtt. (hu)
- A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike. Az alárendelő viszony két különböző státuszú nyelvi egységet köt össze, melyek közül az egyik alaptag (fölérendelt tag), a másik pedig meghatározó tag (alárendelt tag, bővítmény). Mondattani viszonyként létezik még a mellérendelés és, egyes nyelvészek szerint, a hozzárendelés mint az alany és az állítmány közötti sajátos viszony. Alárendelő viszony több, különböző kiterjedésű szinten létezik: szintagmában, amely lehet ige nélküli is, mondategységben, azaz egyszerű mondatban vagy összetett mondat tagmondatában (mondatrészek között), illetve összetett mondatban (tagmondatok között). Általában az alárendelt mondatok (mellékmondatok) fajtái alárendelt mondatrészek fajtáinak felelnek meg. Általában a tárgyat, a határozót és a jelzőt veszik számításba alárendelt mondatrészekként, de egyes nyelvekben lehet szó másféle alárendelésről is. Például a román nyelv grammatikáiban szó van ún. állítmány-kiegészítőről: Ion a venit supărat ’Ion haragosan jött’, Ea se numește Puica ’Puicának hívják’. Egyes nyelvészek alárendeltnek tekintik az értelmezőt is. Balogh 2000 szerint „az értelmezős szerkezet sajátos átmeneti szerkezetként fogható fel az alárendelő és a mellérendelő szintagmák között”. Mások úgy vélik, hogy az értelmezőnek nincs mondattani funkciója. Az alanyt is egyesek az állítmány alárendeltjének tekintik. A szintagma szintjén vannak determinánsok is. Ezek mind alárendeltek, de közülük a névelőket nem elemzik mondattanilag, hanem csak az általuk meghatározott szavakat, velük együtt. (hu)
|
