| dbo:abstract
|
- Az ambrózia avagy ambroszia (görögül: ἀμβροσία, jelentése szó szerint annyit tesz „halhatatlanoké”) a görög mitológiában az olümposzi istenek eledele vagy itala; halhatatlanságot és örök ifjúságot biztosít nekik. Az ambrózia közeli kapcsolatban áll az istenek italával, a nektárral. Egyes források nem tesznek különbséget, de Homérosz verseiben a nektár egyértelműen az italra, az ambrózia pedig az ételre utaló kifejezés. Ezzel ellentétesen a spártai Alkmán írásaiban a nektár étel, Szapphó és Anakszandridész szerint az ambrózia pedig ital. Fogyasztása isteni kiváltság volt. Héraklész felemelkedésekor Athéné neki ambróziát ad, hogy halhatatlanná váljon, de a hős Tüdeusztól megtagadja az étket, amikor felfedezi, hogy ő emberi agyat fogyasztott. Tantalosz mítoszának egyik változatában az ő egyik bűne az, hogy az ambrózia kóstolása után abból lopni próbált, azt más halandóknak akarván adni. Az ambrózia és a nektár is illatos, és a történetekben parfümként is használták: Az Odüsszeiában például Meneláosz és emberei frissen nyúzott fókabőrbe bújva álcázzák magukat. Ám iszonyú lett volna e les – hisz a tengeri fókákförtelmes szaga orrunkat kínozva facsarta –tengeri szörnyetegek mellé ki feküdne örömmel? –,megmentett mégis, kieszelt egy nagyszerü szert is:mindegyikünknek orra alá nemes ambrosziát tett,édesen illatozót, hogy a szörnyek rossz szaga szűnjék. Későbbi írások általánosabb értelemben használják a kifejezést, jelentése torzul, konyhaművészeti, gyógyászati és botanikai kontextusban is előfordul szakkifejezésként. A görögök méz kivonatának képzelték és galambok vitték Zeusznak. A halandót halhatatlanná tette, sebhegesztő ereje volt, és az istenek újszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul is szolgált. Modernkori kutatók szerint az ambrózia és nektár lehetnek mézfajták, utalhatnak akár a mézsörre vagy a propoliszra is. (hu)
- Az ambrózia avagy ambroszia (görögül: ἀμβροσία, jelentése szó szerint annyit tesz „halhatatlanoké”) a görög mitológiában az olümposzi istenek eledele vagy itala; halhatatlanságot és örök ifjúságot biztosít nekik. Az ambrózia közeli kapcsolatban áll az istenek italával, a nektárral. Egyes források nem tesznek különbséget, de Homérosz verseiben a nektár egyértelműen az italra, az ambrózia pedig az ételre utaló kifejezés. Ezzel ellentétesen a spártai Alkmán írásaiban a nektár étel, Szapphó és Anakszandridész szerint az ambrózia pedig ital. Fogyasztása isteni kiváltság volt. Héraklész felemelkedésekor Athéné neki ambróziát ad, hogy halhatatlanná váljon, de a hős Tüdeusztól megtagadja az étket, amikor felfedezi, hogy ő emberi agyat fogyasztott. Tantalosz mítoszának egyik változatában az ő egyik bűne az, hogy az ambrózia kóstolása után abból lopni próbált, azt más halandóknak akarván adni. Az ambrózia és a nektár is illatos, és a történetekben parfümként is használták: Az Odüsszeiában például Meneláosz és emberei frissen nyúzott fókabőrbe bújva álcázzák magukat. Ám iszonyú lett volna e les – hisz a tengeri fókákförtelmes szaga orrunkat kínozva facsarta –tengeri szörnyetegek mellé ki feküdne örömmel? –,megmentett mégis, kieszelt egy nagyszerü szert is:mindegyikünknek orra alá nemes ambrosziát tett,édesen illatozót, hogy a szörnyek rossz szaga szűnjék. Későbbi írások általánosabb értelemben használják a kifejezést, jelentése torzul, konyhaművészeti, gyógyászati és botanikai kontextusban is előfordul szakkifejezésként. A görögök méz kivonatának képzelték és galambok vitték Zeusznak. A halandót halhatatlanná tette, sebhegesztő ereje volt, és az istenek újszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul is szolgált. Modernkori kutatók szerint az ambrózia és nektár lehetnek mézfajták, utalhatnak akár a mézsörre vagy a propoliszra is. (hu)
|
