| dbo:abstract
|
- Az amerikai whisky (az amerikai angolban whiskey) az Amerikai Egyesült Államok területén készült whisky, melyet különböző gabonák cefréjéből párolnak le, majd változó ideig tölgyfahordóban érlelnek Legismertebb típusai a bourbon whisky, a Tennessee whisky és a rozswhisky, de több más, kevésbé népszerű fajtája is létezik. Leggyakoribb alapanyaga a kukorica és a rozs, melyek keveréke (eltérő arányokban, és egy kevés árpamalátával kiegészítve) több amerikai whiskyfajtára is jellemző. Lepárláskor a szeszt általában nem finomítják 80%-nál magasabb alkoholtartalomra, és a legtöbb whiskyt új, belül elszenesített tölgyfahordókban érlelik. Az amerikai kevert whisky ma már aránylag ritka, a részben skót mintára készült malátawhisky viszont a kisüzemi szeszfőzdék kínálatában egyre gyakoribb. Az amerikai whiskynek és fajtáinak nincs kötelező érlelési idejük, de a népszerűbb típusait kötelezően új hordóba kell tölteni, illetve a straight jelzőt csak 2 év érlelés után kaphatják meg. A bourbon whisky és Tennessee whisky elnevezések a világ több részén is eredetvédelem alatt állnak, például az Európai Unió és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény országaiban és Chilében. Az Amerikai Egyesült Államokban a whisky szabályozása kevésbé szigorú, mint az Európai Unióban, ezért egyes amerikai whiskyket Európában nem lehet whiskyként forgalomba hozni, és az európai fogyasztók számára ezek jobbára ismeretlenek. Ilyenek például a finomszeszt is tartalmazó amerikai kevert whiskyk, vagy a 3 évnél rövidebb ideig érlelt, illetve érleletlen whiskyk. Az amerikai whisky története a gyarmati korszak gabonapárlataival kezdődött, ma ismert fajtái pedig – ahogyan más whiskynemzeteknél is – a 19. század során alakultak ki. Neves whiskykészítő államok például Kentucky, Tennessee, Pennsylvania és Virginia – az utóbbi kettő inkább történelmi kontextusban. (hu)
- Az amerikai whisky (az amerikai angolban whiskey) az Amerikai Egyesült Államok területén készült whisky, melyet különböző gabonák cefréjéből párolnak le, majd változó ideig tölgyfahordóban érlelnek Legismertebb típusai a bourbon whisky, a Tennessee whisky és a rozswhisky, de több más, kevésbé népszerű fajtája is létezik. Leggyakoribb alapanyaga a kukorica és a rozs, melyek keveréke (eltérő arányokban, és egy kevés árpamalátával kiegészítve) több amerikai whiskyfajtára is jellemző. Lepárláskor a szeszt általában nem finomítják 80%-nál magasabb alkoholtartalomra, és a legtöbb whiskyt új, belül elszenesített tölgyfahordókban érlelik. Az amerikai kevert whisky ma már aránylag ritka, a részben skót mintára készült malátawhisky viszont a kisüzemi szeszfőzdék kínálatában egyre gyakoribb. Az amerikai whiskynek és fajtáinak nincs kötelező érlelési idejük, de a népszerűbb típusait kötelezően új hordóba kell tölteni, illetve a straight jelzőt csak 2 év érlelés után kaphatják meg. A bourbon whisky és Tennessee whisky elnevezések a világ több részén is eredetvédelem alatt állnak, például az Európai Unió és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény országaiban és Chilében. Az Amerikai Egyesült Államokban a whisky szabályozása kevésbé szigorú, mint az Európai Unióban, ezért egyes amerikai whiskyket Európában nem lehet whiskyként forgalomba hozni, és az európai fogyasztók számára ezek jobbára ismeretlenek. Ilyenek például a finomszeszt is tartalmazó amerikai kevert whiskyk, vagy a 3 évnél rövidebb ideig érlelt, illetve érleletlen whiskyk. Az amerikai whisky története a gyarmati korszak gabonapárlataival kezdődött, ma ismert fajtái pedig – ahogyan más whiskynemzeteknél is – a 19. század során alakultak ki. Neves whiskykészítő államok például Kentucky, Tennessee, Pennsylvania és Virginia – az utóbbi kettő inkább történelmi kontextusban. (hu)
|
