| dbo:abstract
|
- Az Amiga számítógépek első generációs chipsete az , mely az első Amigákat, az Amiga 1000-et, az Amiga 500-at és a -t, illetve az Amiga 2000 korai, A és B revíziójú modelljeit jellemezte. Amikor az OCS, majd az azt követő ECS chipsetről beszélünk, akkor a lényegében bizonyos fő "custom" chipek összességét értjük alatta, ezek: Paula, Agnus, Denise. A és a az Agnus chip részkomponensei. Azek az egyedi tervezésú és célú chipek adják - többek között - az Amigák grafikus és hangzásbeli, azaz multimédiás képességeit. A chipset forradalmi jellegét az adta, hogy minden chip egymástól és a CPU-tól is függetlenül működött és volt programozható. Ezek a kvázi társprocesszorok zenét játszottak le, a képernyőt módosították, míg a CPU eközben szabadon végezhetett más szükséges feladatokat. Ez azt is jelenti, hogy ebben az architektúrában a CPU-nak nem kellett olyan gyorsnak lennie, mint a versenytársak rendszereiben, ahol az Amiga custom chipjeinek feladatait is a CPU-nak kellett elvégeznie. Ez a markáns különbség egészen az Intel technológiájának megjelenéséig meg is maradt. A chipek alapjáuk szolgáló NMOS logika és 5 µm-es félvezetőtechnológia már a Commodore rendelkezésére állt a (CSG) chiptervező csapata révén, mely korábban, független integrált áramkör-gyártóként a MOS Technology (MOS) nevet viselte. Mindegyik custom chip először 48-tűs -tokozással készült, majd - elsőként - a 8370-es Agnus chip esetén váltottak a 84-tűs -tokozásra. Számos hasonlóság van az OCS chipset és a jóval korábbi és egyszerűbb 8-bites Atari chipsetje (és chipjei, azaz az ANTIC, GTIA és a POKEY) között, mivel mindkettő alapkoncepcióját Jay Miner dolgozta ki. Az OCS chipsetes Amigákat, mint pl. az A500-at könnyű ECS-re bővíteni, hiszen csak a chipseteket alkotó három chipet kell foglalataikban kicserélni. (hu)
- Az Amiga számítógépek első generációs chipsete az , mely az első Amigákat, az Amiga 1000-et, az Amiga 500-at és a -t, illetve az Amiga 2000 korai, A és B revíziójú modelljeit jellemezte. Amikor az OCS, majd az azt követő ECS chipsetről beszélünk, akkor a lényegében bizonyos fő "custom" chipek összességét értjük alatta, ezek: Paula, Agnus, Denise. A és a az Agnus chip részkomponensei. Azek az egyedi tervezésú és célú chipek adják - többek között - az Amigák grafikus és hangzásbeli, azaz multimédiás képességeit. A chipset forradalmi jellegét az adta, hogy minden chip egymástól és a CPU-tól is függetlenül működött és volt programozható. Ezek a kvázi társprocesszorok zenét játszottak le, a képernyőt módosították, míg a CPU eközben szabadon végezhetett más szükséges feladatokat. Ez azt is jelenti, hogy ebben az architektúrában a CPU-nak nem kellett olyan gyorsnak lennie, mint a versenytársak rendszereiben, ahol az Amiga custom chipjeinek feladatait is a CPU-nak kellett elvégeznie. Ez a markáns különbség egészen az Intel technológiájának megjelenéséig meg is maradt. A chipek alapjáuk szolgáló NMOS logika és 5 µm-es félvezetőtechnológia már a Commodore rendelkezésére állt a (CSG) chiptervező csapata révén, mely korábban, független integrált áramkör-gyártóként a MOS Technology (MOS) nevet viselte. Mindegyik custom chip először 48-tűs -tokozással készült, majd - elsőként - a 8370-es Agnus chip esetén váltottak a 84-tűs -tokozásra. Számos hasonlóság van az OCS chipset és a jóval korábbi és egyszerűbb 8-bites Atari chipsetje (és chipjei, azaz az ANTIC, GTIA és a POKEY) között, mivel mindkettő alapkoncepcióját Jay Miner dolgozta ki. Az OCS chipsetes Amigákat, mint pl. az A500-at könnyű ECS-re bővíteni, hiszen csak a chipseteket alkotó három chipet kell foglalataikban kicserélni. (hu)
|
