| dbo:abstract
|
- Az ammóniak vagy ámmóniták (héber: עַמּוֹן, arab: عمّون, görög: Αμμονιοι) ókori sémi nép volt a Közel-Keleten, a Jordán folyótól keletre, az Arnon (Mudzsib vádi) és Jabbok (Zarqa) folyók völgyei között. Az izraelitákkal etnikai rokonságban álltak, előkerült feliratok alapján nyelvük hasonlított a héberhez. A Biblia szerint - hasonlóan a moábitákhoz - Lót (Ábrahám unokaöccse) egyik lányának leszármazottai voltak. Ugyanakkor a zsidókkal ellenséges viszonyban is voltak. Államuk a virágkorát a Kr. e. 13. század és a Kr. e. 8. század között élte. Az óperzsa és görög korban már kevés említés esik róluk. A Makkabeusok 1. könyve alapján a terület még a Kr. e. 2. századig nagyrészt különálló volt; a Kr. e. 1. században már a Nabateus Királyság része, majd utána valószínűleg teljesen beleolvadtak az arab törzsekbe. Fővárosa Rabba (Rábbát-Ámmon) volt (későbbi, görög nevén Filadelfia, a mai Ammán, Jordánia fővárosa). Észak-déli irányban itt haladt át a Királyi út nevezetű kereskedelmi útvonal, amely Damaszkuszt kötötte össze az Akabai-öböllel. Az ammóniak sokistenhívők voltak. Legfőbb isteneik Milkom és Molok; továbbá a szomszédos moábiták isteneit is tisztelték: Kámost és Malkámot. A Szentírásban a Teremtés könyve Ábrahám unokatestvéréig, Lótig vezeti vissza az ammóniak eredetét. A nép ősatyja Ammón Lót fia volt, míg anyja Lót legkisebb lánya. Lót lánya a nővérével provokálta ki a vérfertőző kapcsolatot apjuk elkábításával és úgy született meg Ammón, illetve a testvér Moáb. Mivel a két nép ellensége volt a zsidóknak, ezért származásukat is eredendően egy bűnös cselekedetből származtatták. (hu)
- Az ammóniak vagy ámmóniták (héber: עַמּוֹן, arab: عمّون, görög: Αμμονιοι) ókori sémi nép volt a Közel-Keleten, a Jordán folyótól keletre, az Arnon (Mudzsib vádi) és Jabbok (Zarqa) folyók völgyei között. Az izraelitákkal etnikai rokonságban álltak, előkerült feliratok alapján nyelvük hasonlított a héberhez. A Biblia szerint - hasonlóan a moábitákhoz - Lót (Ábrahám unokaöccse) egyik lányának leszármazottai voltak. Ugyanakkor a zsidókkal ellenséges viszonyban is voltak. Államuk a virágkorát a Kr. e. 13. század és a Kr. e. 8. század között élte. Az óperzsa és görög korban már kevés említés esik róluk. A Makkabeusok 1. könyve alapján a terület még a Kr. e. 2. századig nagyrészt különálló volt; a Kr. e. 1. században már a Nabateus Királyság része, majd utána valószínűleg teljesen beleolvadtak az arab törzsekbe. Fővárosa Rabba (Rábbát-Ámmon) volt (későbbi, görög nevén Filadelfia, a mai Ammán, Jordánia fővárosa). Észak-déli irányban itt haladt át a Királyi út nevezetű kereskedelmi útvonal, amely Damaszkuszt kötötte össze az Akabai-öböllel. Az ammóniak sokistenhívők voltak. Legfőbb isteneik Milkom és Molok; továbbá a szomszédos moábiták isteneit is tisztelték: Kámost és Malkámot. A Szentírásban a Teremtés könyve Ábrahám unokatestvéréig, Lótig vezeti vissza az ammóniak eredetét. A nép ősatyja Ammón Lót fia volt, míg anyja Lót legkisebb lánya. Lót lánya a nővérével provokálta ki a vérfertőző kapcsolatot apjuk elkábításával és úgy született meg Ammón, illetve a testvér Moáb. Mivel a két nép ellensége volt a zsidóknak, ezért származásukat is eredendően egy bűnös cselekedetből származtatták. (hu)
|
