| dbo:abstract
|
- An-Nábiga adz-Dzubjáni, eredeti nevén Zijád ibn Muávija (arab betűkkel زياد بن معاوية النابغة الذبياني – Ziyād ibn Muʿāwiya an-Nābiġa aḏ-Ḏubyānī; meghalt 604-ben) a dzsáhilijja korának jelentős arab költője volt. Ragadványneve, a „nábiga” arra utal, hogy nem természet adta tehetség, hanem képzett költő volt, verseit komoly munkával csiszolgatta. A pogány kor legjelentősebb udvari költőjének tartják. A hagyomány szerint keresztény volt. híradása szerint és lahmida uralkodók idejében, azaz 580 előtt Nábiga tartózkodott. Ezt követően Abu Kábúsz, uralkodói nevén (580–602) udvari költője és ivócimborája lett. Egy alkalommal azonban a feljegyzések szerint a király al-Mutadzsarrida („az Elkülönített”) nevű feleségéről olyan érzéki költeményt írt, hogy féltékenységében a király száműzte Mezopotámiából. A vers fennmaradt, s bár stílusa rokonítható Nábigáéval, a filológusok feltételezik – és ebben Nábiga beszámolója is támogatja őket –, hogy ellenlábasai hangolták III. Numánt Nábiga ellen ezzel a hamisított szatirikus költeménnyel. Nábiga Szíria földjén, a rivális gasszánida uralkodónál, keresett menedéket, és egy ideig őt dicsőítette. Végül aztán bocsánatkérő költeményekkel megenyhítette Numánt, és 600 körül visszatérhetett Hírába. Rövid ideig udvari költője is volt, s az ő halálára írta meg egyetlen fennmaradt siratóversét. Harmincegy verse, illetve töredéke maradt fenn, túlnyomó részük az uralkodó dicsőségét zengő , azonban némely verseiben törzse, a Banu Dzubján ügyeivel is foglalkozik. Hangneme emelkedett, amivel kivívta az utókor tiszteletét: egyes hagyományok a legjobb verseket tömörítő Muallakáthoz sorolják kaszídáját. (hu)
- An-Nábiga adz-Dzubjáni, eredeti nevén Zijád ibn Muávija (arab betűkkel زياد بن معاوية النابغة الذبياني – Ziyād ibn Muʿāwiya an-Nābiġa aḏ-Ḏubyānī; meghalt 604-ben) a dzsáhilijja korának jelentős arab költője volt. Ragadványneve, a „nábiga” arra utal, hogy nem természet adta tehetség, hanem képzett költő volt, verseit komoly munkával csiszolgatta. A pogány kor legjelentősebb udvari költőjének tartják. A hagyomány szerint keresztény volt. híradása szerint és lahmida uralkodók idejében, azaz 580 előtt Nábiga tartózkodott. Ezt követően Abu Kábúsz, uralkodói nevén (580–602) udvari költője és ivócimborája lett. Egy alkalommal azonban a feljegyzések szerint a király al-Mutadzsarrida („az Elkülönített”) nevű feleségéről olyan érzéki költeményt írt, hogy féltékenységében a király száműzte Mezopotámiából. A vers fennmaradt, s bár stílusa rokonítható Nábigáéval, a filológusok feltételezik – és ebben Nábiga beszámolója is támogatja őket –, hogy ellenlábasai hangolták III. Numánt Nábiga ellen ezzel a hamisított szatirikus költeménnyel. Nábiga Szíria földjén, a rivális gasszánida uralkodónál, keresett menedéket, és egy ideig őt dicsőítette. Végül aztán bocsánatkérő költeményekkel megenyhítette Numánt, és 600 körül visszatérhetett Hírába. Rövid ideig udvari költője is volt, s az ő halálára írta meg egyetlen fennmaradt siratóversét. Harmincegy verse, illetve töredéke maradt fenn, túlnyomó részük az uralkodó dicsőségét zengő , azonban némely verseiben törzse, a Banu Dzubján ügyeivel is foglalkozik. Hangneme emelkedett, amivel kivívta az utókor tiszteletét: egyes hagyományok a legjobb verseket tömörítő Muallakáthoz sorolják kaszídáját. (hu)
|
