| dbo:abstract
|
- Az anatóliai szőnyeg a keleti szőnyegek azon csoportja, amelyet Anatóliában (Kis-Ázsiában) és az egykori Oszmán Birodalom területéhez tartozó szomszédos régiókban, szimmetrikus csomózással készítettek és készítenek ma is. Az anatóliai szőnyegek a szőtt kilimmel együtt a terület és az itt élő népek többezer éves kultúrájának lenyomatai, és a világ egyik legszebb, legváltozatosabb kézi csomózású szőnyegei. Készítésük technikája, színe, motívumai, anyaghasználatuk a térségben élő civilizációk etnikai, vallási és kulturális pluralizmusát tükrözi. A szőnyegek képeskönyvként őrzik az ázsiai népek történelmét, akik kultúrájuk legjelentősebb és legjellegzetesebb elemeit szőtték bele alkotásaikba. Az anatóliai szőnyegeken megfigyelhetőek a bizánci mintázat nyomai, a Közép-Ázsiából vándorló türk népek motívumai ugyanúgy, mint az örmény, vagy a kaukázusi és a kurd törzsek tradicionális díszítőelemei. Napjainkban, a leegyszerűsítő módon török szőnyegeknek nevezett anatóliai szőtteseken két jól megkülönböztethető hagyományt figyelhetünk meg. A törzsi és a nomád szövők a közép-ázsiai ótörök örökséget és a bennszülött-anatóliai ikonográfiát követve, merész színezésű szőnyegeket és kilimeket szőttek időtlen, geometrikus díszítéssel. A másik típus városi manufaktúrákban vagy udvari műhelyekben készült, hajlékony vonalvezetésű, ünnepélyes rajzolatú darabok, amelyek szabadon veszik át a perzsa és az indiai udvarok bonyolult stílusát. A keleti szőnyegek csoportján belül az anatóliai szőnyegek jól megkülönböztethetők, jellemző színezésük, motívumaik és azok elrendezése, textúrájuk és sajátos szimmetrikus, másnéven „gördesz” vagy „török” csomózási technikájuk által. Méretük rendkívül változatos, a kispárnáktól a hatalmas, szoba méretű szőnyegig mindent megtalálunk. Ez persze használatukra is igaz. A szőnyegszövés hagyományát a zordabb éghajlatú területeken vándorló életmódot élő népek fejlesztették ki. Így a szőnyegek elsősorban nem berendezési tárgyak, hanem a mindennapi élet kellékei voltak: sátor- és állattakarók, menyegzőre tartó kelengyét szállító jószágok díszei, vagy szertartások és az ima eszközei. A nomádok saját célra készített rendszerint keskeny, szőnyegei esetleg kisebb mesterségbeli tudással készültek, de egyedien őrzik készítőik ősi, etnikus művészetét. A kifinomultabb városi manufaktúrák a 13–14. századtól főleg az udvar szolgálatában alakultak, az iszlám világ és Nyugat-Európa között meginduló politikai és kereskedelmi kapcsolatok hatására. A ma ismert legrégebbi anatóliai szőnyegek a tizenharmadik században készültek, a szőnyegkészítés virágkora a pedig a 16–17. századra tehető. Számtalan korabeli miniatúra és festmény tanúskodik a padlószőnyegek, falikárpitok, és trónmennyezetek fejedelmi pompájáról. A szőnyegek legjellemzőbb anyaga a kézzel fonott, természetesen festett gyapjú, alkalmanként pamut, és ritkábban selyem. A fonalat növényi anyagokkal, vagy rovarokból nyert festőanyagokkal színezték. Az 1870-es évektől kezdve az oszmán udvari manufaktúra selyemszőnyegeket is készített, néha arany vagy ezüst fonállal. A gépi technológia elterjedésévek, majd a 19. század utolsó harmadától a szintetikus festékek megjelenésévek a szőnyegkészítés komoly változásokon ment keresztül . A növekvő kereskedelmi igény hatására megindult a szőnyegek tömegtermelése, amely csaknem tönkretette az ősi hagyományt. A tizenkilencedik század végével művészettörténeti és tudományos érdeklődés ébredt a keleti szőnyegek iránt, így a szőnyegszövés kulturális gazdagsága és sokszínűsége fokozatosan visszanyerte presztízsét. (hu)
- Az anatóliai szőnyeg a keleti szőnyegek azon csoportja, amelyet Anatóliában (Kis-Ázsiában) és az egykori Oszmán Birodalom területéhez tartozó szomszédos régiókban, szimmetrikus csomózással készítettek és készítenek ma is. Az anatóliai szőnyegek a szőtt kilimmel együtt a terület és az itt élő népek többezer éves kultúrájának lenyomatai, és a világ egyik legszebb, legváltozatosabb kézi csomózású szőnyegei. Készítésük technikája, színe, motívumai, anyaghasználatuk a térségben élő civilizációk etnikai, vallási és kulturális pluralizmusát tükrözi. A szőnyegek képeskönyvként őrzik az ázsiai népek történelmét, akik kultúrájuk legjelentősebb és legjellegzetesebb elemeit szőtték bele alkotásaikba. Az anatóliai szőnyegeken megfigyelhetőek a bizánci mintázat nyomai, a Közép-Ázsiából vándorló türk népek motívumai ugyanúgy, mint az örmény, vagy a kaukázusi és a kurd törzsek tradicionális díszítőelemei. Napjainkban, a leegyszerűsítő módon török szőnyegeknek nevezett anatóliai szőtteseken két jól megkülönböztethető hagyományt figyelhetünk meg. A törzsi és a nomád szövők a közép-ázsiai ótörök örökséget és a bennszülött-anatóliai ikonográfiát követve, merész színezésű szőnyegeket és kilimeket szőttek időtlen, geometrikus díszítéssel. A másik típus városi manufaktúrákban vagy udvari műhelyekben készült, hajlékony vonalvezetésű, ünnepélyes rajzolatú darabok, amelyek szabadon veszik át a perzsa és az indiai udvarok bonyolult stílusát. A keleti szőnyegek csoportján belül az anatóliai szőnyegek jól megkülönböztethetők, jellemző színezésük, motívumaik és azok elrendezése, textúrájuk és sajátos szimmetrikus, másnéven „gördesz” vagy „török” csomózási technikájuk által. Méretük rendkívül változatos, a kispárnáktól a hatalmas, szoba méretű szőnyegig mindent megtalálunk. Ez persze használatukra is igaz. A szőnyegszövés hagyományát a zordabb éghajlatú területeken vándorló életmódot élő népek fejlesztették ki. Így a szőnyegek elsősorban nem berendezési tárgyak, hanem a mindennapi élet kellékei voltak: sátor- és állattakarók, menyegzőre tartó kelengyét szállító jószágok díszei, vagy szertartások és az ima eszközei. A nomádok saját célra készített rendszerint keskeny, szőnyegei esetleg kisebb mesterségbeli tudással készültek, de egyedien őrzik készítőik ősi, etnikus művészetét. A kifinomultabb városi manufaktúrák a 13–14. századtól főleg az udvar szolgálatában alakultak, az iszlám világ és Nyugat-Európa között meginduló politikai és kereskedelmi kapcsolatok hatására. A ma ismert legrégebbi anatóliai szőnyegek a tizenharmadik században készültek, a szőnyegkészítés virágkora a pedig a 16–17. századra tehető. Számtalan korabeli miniatúra és festmény tanúskodik a padlószőnyegek, falikárpitok, és trónmennyezetek fejedelmi pompájáról. A szőnyegek legjellemzőbb anyaga a kézzel fonott, természetesen festett gyapjú, alkalmanként pamut, és ritkábban selyem. A fonalat növényi anyagokkal, vagy rovarokból nyert festőanyagokkal színezték. Az 1870-es évektől kezdve az oszmán udvari manufaktúra selyemszőnyegeket is készített, néha arany vagy ezüst fonállal. A gépi technológia elterjedésévek, majd a 19. század utolsó harmadától a szintetikus festékek megjelenésévek a szőnyegkészítés komoly változásokon ment keresztül . A növekvő kereskedelmi igény hatására megindult a szőnyegek tömegtermelése, amely csaknem tönkretette az ősi hagyományt. A tizenkilencedik század végével művészettörténeti és tudományos érdeklődés ébredt a keleti szőnyegek iránt, így a szőnyegszövés kulturális gazdagsága és sokszínűsége fokozatosan visszanyerte presztízsét. (hu)
|
| prop-hu:szöveg
|
- Természetes színezésű halomszőnyeg, 1875; Anatólia délnyugati része (hu)
- Perzsa csomó (hu)
- Török csomó (hu)
- Főnix és sárkány, 164 x 91 cm, Anatólia, 15. század első fele, Pergamonmúzeum, Berlin (hu)
- Törzsi kurd Cuval, 1880 hagyományos formatervezés, szintetikus színekkel. (hu)
- "Erdélyi" típusú imaszőnyeg, 17. század, Nemzeti Múzeum, Varsó (hu)
- Pieter de Hooch: Zenekészítő család arcképe, 1663, Clevelandi Művészeti Múzeum (hu)
- „Marby szőnyeg” Jämtland, 160 x 112 cm, 15. század, Svéd Történeti Múzeum, Stockholm (hu)
- Természetes színezésű halomszőnyeg, 1875; Anatólia délnyugati része (hu)
- Perzsa csomó (hu)
- Török csomó (hu)
- Főnix és sárkány, 164 x 91 cm, Anatólia, 15. század első fele, Pergamonmúzeum, Berlin (hu)
- Törzsi kurd Cuval, 1880 hagyományos formatervezés, szintetikus színekkel. (hu)
- "Erdélyi" típusú imaszőnyeg, 17. század, Nemzeti Múzeum, Varsó (hu)
- Pieter de Hooch: Zenekészítő család arcképe, 1663, Clevelandi Művészeti Múzeum (hu)
- „Marby szőnyeg” Jämtland, 160 x 112 cm, 15. század, Svéd Történeti Múzeum, Stockholm (hu)
|
