| dbo:abstract
|
- Andromakhé, a trójai mondakörhöz kapcsolódó hősnő a görög mitológiában, a Éetión király leánya, Hektór felesége, a hitvesi szeretet jelképe. Családját a trójai háborúban vesztette el: férjét Akhilleusz ölte meg, kisfiát, Asztüanaxot, Neoptolemosz vetette le a vár faláról. A háború végén Andromakhé Neoptolemosz zsákmánya lett, akinek utóbb három fiat szült: Molosszoszt, Pieroszt és Pergamoszt. Neoptolemosz halála után Hektór testvéréhez, a rabként szintén elhurcolt ment feleségül. Andromakhé tragikus sorsa megjelenik Homérosz Iliasz-ában, Euripidész Trójai nők és Trakhisz című tragédiáiban, illetve Vergilius Aeneis-ében. A 17. században Racine írt róla drámát. 18. századi operairodalomban is gyakran ábrázolták alakját: Antonio Caldara (1724), (1730), (1745), Perez (1752), Antonio Sacchini (1763), André Grétry (1780), (1781) és Giovanni Paisiello (1798) műveiben szerepel. (hu)
- Andromakhé, a trójai mondakörhöz kapcsolódó hősnő a görög mitológiában, a Éetión király leánya, Hektór felesége, a hitvesi szeretet jelképe. Családját a trójai háborúban vesztette el: férjét Akhilleusz ölte meg, kisfiát, Asztüanaxot, Neoptolemosz vetette le a vár faláról. A háború végén Andromakhé Neoptolemosz zsákmánya lett, akinek utóbb három fiat szült: Molosszoszt, Pieroszt és Pergamoszt. Neoptolemosz halála után Hektór testvéréhez, a rabként szintén elhurcolt ment feleségül. Andromakhé tragikus sorsa megjelenik Homérosz Iliasz-ában, Euripidész Trójai nők és Trakhisz című tragédiáiban, illetve Vergilius Aeneis-ében. A 17. században Racine írt róla drámát. 18. századi operairodalomban is gyakran ábrázolták alakját: Antonio Caldara (1724), (1730), (1745), Perez (1752), Antonio Sacchini (1763), André Grétry (1780), (1781) és Giovanni Paisiello (1798) műveiben szerepel. (hu)
|
