| dbo:abstract
|
- Az Anittasz király felirata (a címét sokszor Anittasz kiáltványa fordítással adják meg) a hettita irodalom és az óhettita nyelv egyik legkorábbi emléke. az i. e. 18. század végéről. Kusszara (Anatólia) városának uralkodója, Anittasz írja le benne uralkodásának történetét. A szöveg a jellegzetes hettita irodalmi műfaj, az életrajzi sztélék és sziklafeliratok stílusának, valamint az évkönyvek elbeszélő jellegű vezetésének egyik előzménye. Az i. e. 13. századig több másolat készült róla. A forrás a hettita feliratok katalógusának első sorszámát viseli, ezért a hivatkozásokban általában CTH#1 megnevezéssel szerepel. (CTH = Catalogue des Textes Hittites) Első közlése a német tudományos akadémia könyvsorozatában, a Studien zu den Bogazkoy-Texten (StBoT rövidítéssel hivatkoznak rá) kiadványban, 1974-ben volt, Erich Neu fordításában. Ebben a szövegben még nem található meg az a későbbi jellegzetesség, hogy az uralkodó sikereit valamely isten, vagy istenek csoportja védelmének, segítségének köszönheti. A szövegfordítások bizonytalanságait is figyelembe véve legfeljebb egy alkalommal lehet isteni beavatkozást sejteni a történetben, a Viharisten említése alkalmával, amely azonban fordítható úgy is, hogy az esemény idején egyszerűen viharos volt az időjárás. Vitatott és nehezen értelmezhető, hogy a hattuszaszi győzelmet vajon trónistennő segítségével magyarázza-e, mindenesetre a későbbi isteni protekcióhoz ez szolgált alapul. A szöveg egyedülálló abban a tekintetben is, hogy eddig még máshonnan nem ismert a DŠi-i-uš istenhivatkozás, amelynek egyik gyakori formája a „mi istenünk” megfogalmazás. Még az sem bizonyos, hogy a fordítása mi Istenünk vagy Sziuszunk lenne. (hu)
- Az Anittasz király felirata (a címét sokszor Anittasz kiáltványa fordítással adják meg) a hettita irodalom és az óhettita nyelv egyik legkorábbi emléke. az i. e. 18. század végéről. Kusszara (Anatólia) városának uralkodója, Anittasz írja le benne uralkodásának történetét. A szöveg a jellegzetes hettita irodalmi műfaj, az életrajzi sztélék és sziklafeliratok stílusának, valamint az évkönyvek elbeszélő jellegű vezetésének egyik előzménye. Az i. e. 13. századig több másolat készült róla. A forrás a hettita feliratok katalógusának első sorszámát viseli, ezért a hivatkozásokban általában CTH#1 megnevezéssel szerepel. (CTH = Catalogue des Textes Hittites) Első közlése a német tudományos akadémia könyvsorozatában, a Studien zu den Bogazkoy-Texten (StBoT rövidítéssel hivatkoznak rá) kiadványban, 1974-ben volt, Erich Neu fordításában. Ebben a szövegben még nem található meg az a későbbi jellegzetesség, hogy az uralkodó sikereit valamely isten, vagy istenek csoportja védelmének, segítségének köszönheti. A szövegfordítások bizonytalanságait is figyelembe véve legfeljebb egy alkalommal lehet isteni beavatkozást sejteni a történetben, a Viharisten említése alkalmával, amely azonban fordítható úgy is, hogy az esemény idején egyszerűen viharos volt az időjárás. Vitatott és nehezen értelmezhető, hogy a hattuszaszi győzelmet vajon trónistennő segítségével magyarázza-e, mindenesetre a későbbi isteni protekcióhoz ez szolgált alapul. A szöveg egyedülálló abban a tekintetben is, hogy eddig még máshonnan nem ismert a DŠi-i-uš istenhivatkozás, amelynek egyik gyakori formája a „mi istenünk” megfogalmazás. Még az sem bizonyos, hogy a fordítása mi Istenünk vagy Sziuszunk lenne. (hu)
|
