| dbo:abstract
|
- A magyar történelemben Anjou-kor alatt azt az 1308 és 1395 közötti időszakot értjük, amikor a Capeting–Anjou-ház magyar királyi ágából származó Károly Róbert, Nagy Lajos és Mária királynő, valamint a durazzói ágból való Kis Károly uralkodtak a Magyar Királyságban. Az Anjou-kort megelőzte az interregnumkor (1301–1308), majd a Mária királynő férje, Luxemburgi Zsigmond után elnevezett Zsigmond-kor (1395–1437) követte. A nápolyi király, II. Károly és Magyarországi Mária királyné fia, Martell Károly calabriai herceg már az utolsó Árpád-házi király, III. András életében fellépett vele szemben trónkövetelőként. Az ő 1295-ös váratlan halálát követően fia, Károly Róbert lépett fel uralkodóháza igényével a magyar trón birtoklására. Miután a kezdeti interregnumot követően legyőzte Cseh Vencelt és Bajor Ottót is, háromszori koronázását követően ténylegesen is sikerült elfogadtatnia magát a Magyar Királyság uralkodójaként. Fia, Nagy Lajos király uralkodása idején az ország perszonálunióba lépett a középkori Lengyelországgal. Fiúörökös hiányában Lajos országait szétosztotta leányai között, Hedvig örökölte Lengyelországot, Mária pedig Magyarországot. Mária királynő helyett édesanyja, a bosnyák Kotromanić Erzsébet királyné és Garai Miklós nádor kormányozta az országot. A nőuralom ellen fellépő déli nemesség behívta az országba III. Károly nápolyi királyt, akit Erzsébet királyné Forgách Balázs pohárnokmesterrel megmérgeztetett. A déli urak lázadását személyesen lecsillapítani akaró Máriát és Erzsébetet végül elfogták, majd az anyakirálynőt leánya szeme láttára megfojtották. Mária Luxemburgi Zsigmond feleségeként fokozatosan szorult ki a politikából, majd balesetét követően hunyt el születendő gyermekével 1395-ben. Az ő halálával zárult a magyar Anjou-kor. (hu)
- A magyar történelemben Anjou-kor alatt azt az 1308 és 1395 közötti időszakot értjük, amikor a Capeting–Anjou-ház magyar királyi ágából származó Károly Róbert, Nagy Lajos és Mária királynő, valamint a durazzói ágból való Kis Károly uralkodtak a Magyar Királyságban. Az Anjou-kort megelőzte az interregnumkor (1301–1308), majd a Mária királynő férje, Luxemburgi Zsigmond után elnevezett Zsigmond-kor (1395–1437) követte. A nápolyi király, II. Károly és Magyarországi Mária királyné fia, Martell Károly calabriai herceg már az utolsó Árpád-házi király, III. András életében fellépett vele szemben trónkövetelőként. Az ő 1295-ös váratlan halálát követően fia, Károly Róbert lépett fel uralkodóháza igényével a magyar trón birtoklására. Miután a kezdeti interregnumot követően legyőzte Cseh Vencelt és Bajor Ottót is, háromszori koronázását követően ténylegesen is sikerült elfogadtatnia magát a Magyar Királyság uralkodójaként. Fia, Nagy Lajos király uralkodása idején az ország perszonálunióba lépett a középkori Lengyelországgal. Fiúörökös hiányában Lajos országait szétosztotta leányai között, Hedvig örökölte Lengyelországot, Mária pedig Magyarországot. Mária királynő helyett édesanyja, a bosnyák Kotromanić Erzsébet királyné és Garai Miklós nádor kormányozta az országot. A nőuralom ellen fellépő déli nemesség behívta az országba III. Károly nápolyi királyt, akit Erzsébet királyné Forgách Balázs pohárnokmesterrel megmérgeztetett. A déli urak lázadását személyesen lecsillapítani akaró Máriát és Erzsébetet végül elfogták, majd az anyakirálynőt leánya szeme láttára megfojtották. Mária Luxemburgi Zsigmond feleségeként fokozatosan szorult ki a politikából, majd balesetét követően hunyt el születendő gyermekével 1395-ben. Az ő halálával zárult a magyar Anjou-kor. (hu)
|
