| dbo:abstract
|
- Az antikvár könyvkereskedelem régi vagy használt kiadványok – könyvek, térképek, metszetek, ősnyomtatványok, , kéziratok, stb. – vételére és eladására specializálódott kereskedelmi ág. Az ezek eladására szakosodott kereskedés megnevezése antikvárium (a kereskedő antikvárius), de a magyar nyelv antikvárium szava gyakran jelöli általánosan is a . Az antikvár szó a latin antiqua szóból ered, amelynek jelentése: ’régi’. A nyomással (nyomtatással) eszközölt jelírás története egészen Mezopotámiáig tekint vissza. Itt használtak először pecséthengereket, illetve ezen alapszik a billog, a bélyegző alkalmazása is. Kezdetben csak egylapos nyomtatványok – szentképek, búcsúlevelek, kártyák – készültek táblanyomásos eljárással, majd rövidebb-hosszabb szövegeket tartalmazó könyvek is. A táblanyomásos, más néven dúckönyvek 1430 táján kezdenek felbukkanni, ezek leginkább vallásos munkák. Kínában azonban még ennél is jellegzetesebb eljárást figyelhetünk meg. Pi Seng mester 1040 táján agyagból szójeleket formált, majd kiégette azokat. Az így elkészült jeleket gyantába áztatta, és így nyomtatott velük. A könyvnyomtatás azonban akkoriban még nem terjedt el a kínai írásjegyek bonyolultsága és hatalmas száma miatt. (hu)
- Az antikvár könyvkereskedelem régi vagy használt kiadványok – könyvek, térképek, metszetek, ősnyomtatványok, , kéziratok, stb. – vételére és eladására specializálódott kereskedelmi ág. Az ezek eladására szakosodott kereskedés megnevezése antikvárium (a kereskedő antikvárius), de a magyar nyelv antikvárium szava gyakran jelöli általánosan is a . Az antikvár szó a latin antiqua szóból ered, amelynek jelentése: ’régi’. A nyomással (nyomtatással) eszközölt jelírás története egészen Mezopotámiáig tekint vissza. Itt használtak először pecséthengereket, illetve ezen alapszik a billog, a bélyegző alkalmazása is. Kezdetben csak egylapos nyomtatványok – szentképek, búcsúlevelek, kártyák – készültek táblanyomásos eljárással, majd rövidebb-hosszabb szövegeket tartalmazó könyvek is. A táblanyomásos, más néven dúckönyvek 1430 táján kezdenek felbukkanni, ezek leginkább vallásos munkák. Kínában azonban még ennél is jellegzetesebb eljárást figyelhetünk meg. Pi Seng mester 1040 táján agyagból szójeleket formált, majd kiégette azokat. Az így elkészült jeleket gyantába áztatta, és így nyomtatott velük. A könyvnyomtatás azonban akkoriban még nem terjedt el a kínai írásjegyek bonyolultsága és hatalmas száma miatt. (hu)
|
