| dbo:abstract
|
- Comte Antoine Drouot (1774. január 11. – 1847. március 24.) Napóleon seregének egyik tábornokaként szolgált.Nancy-ban született, egy pék fiaként, a forradalomnak köszönhette ő is a gyors előrelépését a katonai ranglétrán. Hasonlóan a későbbi császárhoz, ő is tüzérként vett részt a forradalmi háborúkban. Később a koalíciós háborúk idején a nagy csatákban szerzett hírnevet, küzdött Wagramnál, Moszkvánál, Lützennél, Hanaunál és Waterloonál. 1805-ben léptették elő vezérőrnaggyá, 1813-ban Napóleon szárnysegédje lett. A császár a Grande Armée bölcsének nevezte őt. Követte urát az elbai száműzetésbe és hűségesen szolgálta a "száz nap" alatt. Waterloonál Drouot azt a parancsot kapta, hogy tehermentesítsen egy hadtestet, de nem ért el eredményt. A Bourbon restauráció idején hadbíróság elé állították, de felmentették. Ettől kezdve visszavonult a katonai szolgálattól és elutasított minden hivatalt és állást, amelyet felajánlottak neki. 1824-ben elfogadta a nyugdíjat, amelyet szolgálataiért felajánlottak neki. 1831. november 19-én egy harminchat tagú szakértői bizottság tagja lett, amely a felsőház számára törvényjavaslatot készített elő az örökletes főnemesség eltörlésére. 1833-ban, Lajos Fülöp kínált neki fiai mellé kormányzói állást, ezt Drouot kötelesnek érezte megtagadni. Elkezdte írni emlékiratait, de a betegségei, a vakság miatt megszakította munkáját. Nancy-ban hunyt el, 1847. március 24-én, Preville temetőben (Nancy) helyezték örök nyugalomra. Napoleon mondta róla: "Két tisztnek nincs párja a világon: Muratnak a lovasságnál, Drouot-nak a tüzérségnél." (hu)
- Comte Antoine Drouot (1774. január 11. – 1847. március 24.) Napóleon seregének egyik tábornokaként szolgált.Nancy-ban született, egy pék fiaként, a forradalomnak köszönhette ő is a gyors előrelépését a katonai ranglétrán. Hasonlóan a későbbi császárhoz, ő is tüzérként vett részt a forradalmi háborúkban. Később a koalíciós háborúk idején a nagy csatákban szerzett hírnevet, küzdött Wagramnál, Moszkvánál, Lützennél, Hanaunál és Waterloonál. 1805-ben léptették elő vezérőrnaggyá, 1813-ban Napóleon szárnysegédje lett. A császár a Grande Armée bölcsének nevezte őt. Követte urát az elbai száműzetésbe és hűségesen szolgálta a "száz nap" alatt. Waterloonál Drouot azt a parancsot kapta, hogy tehermentesítsen egy hadtestet, de nem ért el eredményt. A Bourbon restauráció idején hadbíróság elé állították, de felmentették. Ettől kezdve visszavonult a katonai szolgálattól és elutasított minden hivatalt és állást, amelyet felajánlottak neki. 1824-ben elfogadta a nyugdíjat, amelyet szolgálataiért felajánlottak neki. 1831. november 19-én egy harminchat tagú szakértői bizottság tagja lett, amely a felsőház számára törvényjavaslatot készített elő az örökletes főnemesség eltörlésére. 1833-ban, Lajos Fülöp kínált neki fiai mellé kormányzói állást, ezt Drouot kötelesnek érezte megtagadni. Elkezdte írni emlékiratait, de a betegségei, a vakság miatt megszakította munkáját. Nancy-ban hunyt el, 1847. március 24-én, Preville temetőben (Nancy) helyezték örök nyugalomra. Napoleon mondta róla: "Két tisztnek nincs párja a világon: Muratnak a lovasságnál, Drouot-nak a tüzérségnél." (hu)
|
