| dbo:abstract
|
- Apomorfiának (új jelleg) egy taxonómiai karakter (tulajdonság, bélyeg, jelleg) levezetett (az evolúcióban újonnan megjelent) állapotát tekintjük. Ezzel szemben a karakter ősi állapota a pleziomorfia (ősi jelleg). Fontos megjegyezni, hogy a pleziomorf és apomorf szavak használandók a régebben elterjedt „primitív” és „fejlett” kifejezések helyett. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés során ugyanis nemcsak egyre bonyolultabbá válhatott, de egyszerűsödhetett is (például redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal), mivel adott körülmények között a bonyolult, máskor az egyszerűbb alakok lehetnek hatékonyabbak. Éppen ezért nem indokolt az egyszerűbb szerveződéseket kevésbé fejletteknek tekinteni. Szinapomorfia (közös új jelleg) a levezetett bélyegekben való megegyezés, szinpleziomorfia (közös ősi jelleg) az ősi bélyegekben való megegyezés. Ha egy csoport ősében megjelent valamilyen új tulajdonság és azt továbbadta utódainak, akkor az utódok között fennáll a szünapomorfia, vagyis felismerhetően monofiletikus csoportot, kládot alkotnak. Ha egy csoport tagjai között csak olyan közös tulajdonságok figyelhetők meg amelyek ősiek (szinpleziomorfia), akkor ez a csoport közös őséről nem hordoz érdemi információt, taxonképzés alapja tehát nem lehet. Az autapomorfia (egyedi új jelleg) a adott, a kladogramon véghelyzetű élőlénycsoportra nézve kizárólagos apomorf jelleg. Tehát a klád egy csoportjában megtalálható, de a külcsoportjai közé tartozó taxonokban nem, az egészen közel állókban sem (ez lehet akár faj, nem, család vagy bármilyen más klád), továbbá a közös ősben sem található meg. Példa rá a jelenleg élő „egyujjú” lovak patája, ami ötujjú pleziomorf végtagtípusból, annak adaptív megváltozásával jött létre, és kizárólag az Equus nem fajaira jellemző. A rejtett szinapomorfia olyan szinapomorfia, ami a klád több tagjában ismét eltűnt. Ha egy kivételével minden csoportból eltűnt a tulajdonság, nehéz lehet megkülönböztetni az autapomorfiától. Összefoglalva:
* pleziomorfia: ősi vagy primitív állapot
* apomorfia: újabb vagy leszármaztatott állapot
* szinapomorfia: több leszármaztatott karakterben való megegyezés
* szinpleziomorfia: több ősi karakterben való megegyezés (nincs különösebb jelentősége)
* autapomorfia: csak egyetlen ágon jelentkező leszármaztatott karakter Könnyen belátható, hogy a biológiában elterjedten használt szembeállító fogalompárok közül rendszerint csak az egyik lehet apomorf, a másik nyilvánvalóan pleziomorf. (Az apomorf jelleg sok esetben egyúttal egy csoport tulajdonneve, ezért gyakran nagybetűvel írjuk, a pleziomorf jelleg azonban csak tulajdonság (melléknév), így kisbetűvel írjuk.) (hu)
- Apomorfiának (új jelleg) egy taxonómiai karakter (tulajdonság, bélyeg, jelleg) levezetett (az evolúcióban újonnan megjelent) állapotát tekintjük. Ezzel szemben a karakter ősi állapota a pleziomorfia (ősi jelleg). Fontos megjegyezni, hogy a pleziomorf és apomorf szavak használandók a régebben elterjedt „primitív” és „fejlett” kifejezések helyett. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés során ugyanis nemcsak egyre bonyolultabbá válhatott, de egyszerűsödhetett is (például redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal), mivel adott körülmények között a bonyolult, máskor az egyszerűbb alakok lehetnek hatékonyabbak. Éppen ezért nem indokolt az egyszerűbb szerveződéseket kevésbé fejletteknek tekinteni. Szinapomorfia (közös új jelleg) a levezetett bélyegekben való megegyezés, szinpleziomorfia (közös ősi jelleg) az ősi bélyegekben való megegyezés. Ha egy csoport ősében megjelent valamilyen új tulajdonság és azt továbbadta utódainak, akkor az utódok között fennáll a szünapomorfia, vagyis felismerhetően monofiletikus csoportot, kládot alkotnak. Ha egy csoport tagjai között csak olyan közös tulajdonságok figyelhetők meg amelyek ősiek (szinpleziomorfia), akkor ez a csoport közös őséről nem hordoz érdemi információt, taxonképzés alapja tehát nem lehet. Az autapomorfia (egyedi új jelleg) a adott, a kladogramon véghelyzetű élőlénycsoportra nézve kizárólagos apomorf jelleg. Tehát a klád egy csoportjában megtalálható, de a külcsoportjai közé tartozó taxonokban nem, az egészen közel állókban sem (ez lehet akár faj, nem, család vagy bármilyen más klád), továbbá a közös ősben sem található meg. Példa rá a jelenleg élő „egyujjú” lovak patája, ami ötujjú pleziomorf végtagtípusból, annak adaptív megváltozásával jött létre, és kizárólag az Equus nem fajaira jellemző. A rejtett szinapomorfia olyan szinapomorfia, ami a klád több tagjában ismét eltűnt. Ha egy kivételével minden csoportból eltűnt a tulajdonság, nehéz lehet megkülönböztetni az autapomorfiától. Összefoglalva:
* pleziomorfia: ősi vagy primitív állapot
* apomorfia: újabb vagy leszármaztatott állapot
* szinapomorfia: több leszármaztatott karakterben való megegyezés
* szinpleziomorfia: több ősi karakterben való megegyezés (nincs különösebb jelentősége)
* autapomorfia: csak egyetlen ágon jelentkező leszármaztatott karakter Könnyen belátható, hogy a biológiában elterjedten használt szembeállító fogalompárok közül rendszerint csak az egyik lehet apomorf, a másik nyilvánvalóan pleziomorf. (Az apomorf jelleg sok esetben egyúttal egy csoport tulajdonneve, ezért gyakran nagybetűvel írjuk, a pleziomorf jelleg azonban csak tulajdonság (melléknév), így kisbetűvel írjuk.) (hu)
|
