| dbo:abstract
|
- Az uralkodói tekintély és hatalom kialakításában a társadalmi és politikai tényezőkkel világszerte egyenrangú szerepe volt a vallási tényezőnek. A nép mindenütt és mindenkor a földöntúli hatalom választottját, istennek emberfeletti képességekkel és mágikus erővel felruházott küldöttjét, az „Ég Fiát,” az „Isteni Felséget,” sőt az Istent – annak megtestesülését – látta fejedelmében, királyában, császárában. Méltóságuk szakrális, karizmatikus természetű volt s ehhez képest a politikai hatalom mellett főpapi hatalommal is járt. A keresztény hitre tért pogány fejedelmek nem mondtak le teokratikus hatalmukról - keresztény létükre is ragaszkodtak az isteni elhívatás tudatában rejlő hatalmas erőforráshoz. Ezért a keresztény fejedelmek mind a római pápához fordultak királyi vagy császári méltóságuk elismeréséért. Az apostoli királyi címzés Magyarországon a középkor végén és a 16–17. században a magyar királyok főkegyúri jogának fontos hivatkozási alapja lett. Először a Hartvik-legenda állítja, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezte. Az apostoli királyság eszméjét Werbőczy Tripartituma és a hamis Szilvester-bulla (forrás?) terjesztette. (hu)
- Az uralkodói tekintély és hatalom kialakításában a társadalmi és politikai tényezőkkel világszerte egyenrangú szerepe volt a vallási tényezőnek. A nép mindenütt és mindenkor a földöntúli hatalom választottját, istennek emberfeletti képességekkel és mágikus erővel felruházott küldöttjét, az „Ég Fiát,” az „Isteni Felséget,” sőt az Istent – annak megtestesülését – látta fejedelmében, királyában, császárában. Méltóságuk szakrális, karizmatikus természetű volt s ehhez képest a politikai hatalom mellett főpapi hatalommal is járt. A keresztény hitre tért pogány fejedelmek nem mondtak le teokratikus hatalmukról - keresztény létükre is ragaszkodtak az isteni elhívatás tudatában rejlő hatalmas erőforráshoz. Ezért a keresztény fejedelmek mind a római pápához fordultak királyi vagy császári méltóságuk elismeréséért. Az apostoli királyi címzés Magyarországon a középkor végén és a 16–17. században a magyar királyok főkegyúri jogának fontos hivatkozási alapja lett. Először a Hartvik-legenda állítja, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezte. Az apostoli királyság eszméjét Werbőczy Tripartituma és a hamis Szilvester-bulla (forrás?) terjesztette. (hu)
|
