| dbo:abstract
|
- Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt. A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg , ma a található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza. Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhatóak, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk. Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb. A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy korábbi korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel). Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollปól származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasn. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhat༺k, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk.Ennek a céljának megfelelᔞn általn a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz 𠇪 speculum szó nem speclumként írandó” stb.A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy kori korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel).Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhatóak, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk.Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb.A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy korábbi korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel).Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
- Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt. A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg , ma a található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza. Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhatóak, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk. Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb. A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy korábbi korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel). Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollปól származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasn. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhat༺k, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk.Ennek a céljának megfelelᔞn általn a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz 𠇪 speculum szó nem speclumként írandó” stb.A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy kori korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel).Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. A bal oldalon a klasszikus irodalmi sztenderdnek megfelelő alakok találhatóak, a jobb oldalon pedig a jegyzék szerzője által hibásnak minősített formákat, alakokat. Tehát voltaképpen egy gyakori helyesírási hibákat listázó szójegyzékkel van dolgunk.Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb.A nyelvemlék egyik legfontosabb jelentősége, hogy a gyakorinak jelzett hibákból következtetni lehet a köznyelvi norma és az írott norma közti eltérésekre. Az irodalmi sztenderd mindig jóval konzervatívabb a köznyelvinél, hát még ha egy korábbi korszak sztenderdje annak magas presztízse és nemzetközi használhatósága miatt egyeduralkodóvá lett az írásbeliségben (persze helyi eltérésekkel).Az Appendix Valerii mutatja, hogy erre a korra már nagyban eltávolodott a köznyelvi norma az írott sztenderdtől, az írni tanulókat külön figyelmeztetni kellett a gyakori hibákra, és hogy mikor ne hallgassanak a fülükre. Jól látható a példákon a köznyelvi sztenderd és a példának hozott újlatin forma, a sztenderd olasz közeli kapcsolata. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt. A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg , ma a található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza. Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollปól származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasn. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. (hu)
- Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt. A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg , ma a található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza. Ennek a céljának megfelelően általában a következő szerkezetben ismerteti a tételeket: speculum non speclum, azaz „a speculum szó nem speclumként írandó” stb. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollปól származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasn. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Appendix Valerii Probi a késő ókori latin nyelv egyik legfontosabb forrása, palimpszeszt.A mű ismeretlen szerző (a hagyomány szerint Probus grammatikus) tollából származik. Csak egy 7. századi példánya maradt ránk, valószínűleg Bobiumból, ma a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban található. A cím jelentése „Valerius Probus függeléke”. A jegyzéket egy kézirat végén találták meg, mely az ún. Pszeudo-Probus szövegeit tartalmazza.Ez szójegyzék 227 szópárt listáz két hasábban. (hu)
|
