| dbo:abstract
|
- Appius Claudius Sabinus (Kr. e. 6. század? – Kr. e. 5. század) szabin származású római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének második ismert tagja, a nemzetséget alapító Appius Claudius Sabinus Regillensis fia volt. Kr. e. 504-ben Rómába települt és patríciussá fogadott apja Kr. e. 495-ben viselte a consuli rangot. Fia Kr. e. 487-ben részt vett a volscusok és elleni háborúban, ahol rendkívüli kegyetlenséggel járt el megfutamodó katonáival szemben. Kr. e. 486-ban apjával együtt tiltakozott Spurius Cassius Viscellinus földreform-javaslata ellen. Kr. e. 482-ben pályázott először a méltóságra, de a néptribunusok megakadályozták a plebejusokkal szemben családjához hasonlóan ellenséges politikus megválasztását. Kr. e. 471-re végül mégis sikerült megválasztani, de nem sikerült megakadályoznia néptribunus azon javaslatainak elfogadását, amelyek értelmében a comitia tributa szélesebb jogköröket kapott az államélet irányításában. A hagyomány szerint a néptribunusok később perbe fogták, de még a per előtt öngyilkosságot követett el. Fivére, Caius Claudius Sabinus később consuli, fia – akiről egyébként elképzelhető, hogy valójában vele azonos személy –, Appius Claudius Crassus pedig rangra emelkedett. (hu)
- Appius Claudius Sabinus (Kr. e. 6. század? – Kr. e. 5. század) szabin származású római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének második ismert tagja, a nemzetséget alapító Appius Claudius Sabinus Regillensis fia volt. Kr. e. 504-ben Rómába települt és patríciussá fogadott apja Kr. e. 495-ben viselte a consuli rangot. Fia Kr. e. 487-ben részt vett a volscusok és elleni háborúban, ahol rendkívüli kegyetlenséggel járt el megfutamodó katonáival szemben. Kr. e. 486-ban apjával együtt tiltakozott Spurius Cassius Viscellinus földreform-javaslata ellen. Kr. e. 482-ben pályázott először a méltóságra, de a néptribunusok megakadályozták a plebejusokkal szemben családjához hasonlóan ellenséges politikus megválasztását. Kr. e. 471-re végül mégis sikerült megválasztani, de nem sikerült megakadályoznia néptribunus azon javaslatainak elfogadását, amelyek értelmében a comitia tributa szélesebb jogköröket kapott az államélet irányításában. A hagyomány szerint a néptribunusok később perbe fogták, de még a per előtt öngyilkosságot követett el. Fivére, Caius Claudius Sabinus később consuli, fia – akiről egyébként elképzelhető, hogy valójában vele azonos személy –, Appius Claudius Crassus pedig rangra emelkedett. (hu)
|
