| dbo:abstract
|
- Alig van az körén belül oly elmélet, mely oly hosszú időn át akkora hatást tett, már-már feltétlen uralmat jelentett volna a legkülönbözőbb népek államtudósainak és -bölcsészeinek fölfogására, mint amelyet Arisztotelész Politikájának III., IV., VII. és VIII. könyveiben többé-kevésbé következetesen kifejt. Ez az arisztotelészi államformatan, amely az ideális, az egyén és a közösség érdekellentéteit harmonizálni képes állam mibenlétének platóni kérdésére keresi a választ. A Retorikában is foglalkozik Arisztotelész az államformákkal (1, 8). Itt négy államformáról, úgymint demokráciáról, oligarchiáról, arisztokráciáról és monarchiáról beszél; a Nikomachoszi etikában szintén érinti az államformákat; ámde az államtudományra és -bölcsészetre a Politiká-ban lefektetett tana bírt igazán befolyással. Különösen izgalmas megfigyelni, a természeténél fogva józan gondolkodású filozófus miként közelít az ideális állam kérdéséhez, mely sokak szerint inkább a költészetre és mitológiára, mintsem a tudományra tartozik. A 20. század hatvanas éveire Arisztotelész befolyása, legalábbis a politikatudomány terén, lényegesen csökkent, és megjelentek olyan nézetek is, miszerint a régebbi filozófia, még empirikus formájában is, teljességgel haszontalan az államberendezkedés szempontjából (kérdéses azonban, hogy egyedül a piacorientált szemléletű közgazdaságtan ezt pótolni képes-e). Összefügg ez a régi kultúra („általános műveltség”) erodálódásával, elfelejtésével, korszerűtlennek bélyegzésével is. Arisztotelész politikatana ugyanis – amint arra Pauler Ákos is rámutatott – csak az egész filozófiai rendszer ismeretében érthető meg igazán, a Politika tanai mögött is ott vannak Arisztotelész más felfedezései: az aktus-potencia tan és az arisztotelészi etika. (hu)
- Alig van az körén belül oly elmélet, mely oly hosszú időn át akkora hatást tett, már-már feltétlen uralmat jelentett volna a legkülönbözőbb népek államtudósainak és -bölcsészeinek fölfogására, mint amelyet Arisztotelész Politikájának III., IV., VII. és VIII. könyveiben többé-kevésbé következetesen kifejt. Ez az arisztotelészi államformatan, amely az ideális, az egyén és a közösség érdekellentéteit harmonizálni képes állam mibenlétének platóni kérdésére keresi a választ. A Retorikában is foglalkozik Arisztotelész az államformákkal (1, 8). Itt négy államformáról, úgymint demokráciáról, oligarchiáról, arisztokráciáról és monarchiáról beszél; a Nikomachoszi etikában szintén érinti az államformákat; ámde az államtudományra és -bölcsészetre a Politiká-ban lefektetett tana bírt igazán befolyással. Különösen izgalmas megfigyelni, a természeténél fogva józan gondolkodású filozófus miként közelít az ideális állam kérdéséhez, mely sokak szerint inkább a költészetre és mitológiára, mintsem a tudományra tartozik. A 20. század hatvanas éveire Arisztotelész befolyása, legalábbis a politikatudomány terén, lényegesen csökkent, és megjelentek olyan nézetek is, miszerint a régebbi filozófia, még empirikus formájában is, teljességgel haszontalan az államberendezkedés szempontjából (kérdéses azonban, hogy egyedül a piacorientált szemléletű közgazdaságtan ezt pótolni képes-e). Összefügg ez a régi kultúra („általános műveltség”) erodálódásával, elfelejtésével, korszerűtlennek bélyegzésével is. Arisztotelész politikatana ugyanis – amint arra Pauler Ákos is rámutatott – csak az egész filozófiai rendszer ismeretében érthető meg igazán, a Politika tanai mögött is ott vannak Arisztotelész más felfedezései: az aktus-potencia tan és az arisztotelészi etika. (hu)
|
