Property Value
dbo:abstract
  • Arius vagy Areios (kb. 260, Líbia – 336, Konstantinápoly) presbiter, az arianizmus tanának szellemi létrehozója. Az arianizmus Ariusnak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma volt a 4. században, amelyet később a katolikus keresztény egyház eretnekségnek nyilvánított, mert tagadta a kereszténység Szentháromság tanát. Arius alexandriai áldozópap, azaz presbiter (πρεσβύτερος, preszbüterosz) volt, akit rendkívül bántott az, hogy a püspöki méltóságot nem nyerhette el. Arius meghökkentő gondolatokat kezdett hirdetni az ókori keresztények között, habár a korának filozófiai ismeretei alapján a platonista filozófiából indult ki, amelyik azt tanította, hogy Isten a végső ok, az örök változhatatlanság, amiből az következett, hogy akkor minden más - teremtmény. Ha ez igaz, akkor viszont az Ige és Krisztus is csak teremtmény, bár Jézus az első minden teremtmény között. Sokakat elcsábított ez a fajta bölcselkedés és racionalizmus. E szektának olyan sok pap híve volt, hogy az akkor ismert világ nagy részében alig voltak más papok és püspökök, mint ariánusok. Az arianizmussal szimpatizált sok római császár is és elterjedt a rómaiakat körülvevő barbár népek között is. Azonban sok egyházatya vallotta Atanáz püspök ortodox véleményét, azaz Krisztus egylényegűségét az Atyával: "Isten azért lett emberré, hogy az embert istenivé tegye". I. Constantinus római császár uralkodásának huszadik évétől, amikor az ariánus eretnekség elkezdődött, három évszázad telt el és ezalatt az idő alatt a folyamatosan növekvő katolikus egyház az – általa ariánus eretnekségnek tartott – tanok ellen küzdött. (hu)
  • Arius vagy Areios (kb. 260, Líbia – 336, Konstantinápoly) presbiter, az arianizmus tanának szellemi létrehozója. Az arianizmus Ariusnak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma volt a 4. században, amelyet később a katolikus keresztény egyház eretnekségnek nyilvánított, mert tagadta a kereszténység Szentháromság tanát. Arius alexandriai áldozópap, azaz presbiter (πρεσβύτερος, preszbüterosz) volt, akit rendkívül bántott az, hogy a püspöki méltóságot nem nyerhette el. Arius meghökkentő gondolatokat kezdett hirdetni az ókori keresztények között, habár a korának filozófiai ismeretei alapján a platonista filozófiából indult ki, amelyik azt tanította, hogy Isten a végső ok, az örök változhatatlanság, amiből az következett, hogy akkor minden más - teremtmény. Ha ez igaz, akkor viszont az Ige és Krisztus is csak teremtmény, bár Jézus az első minden teremtmény között. Sokakat elcsábított ez a fajta bölcselkedés és racionalizmus. E szektának olyan sok pap híve volt, hogy az akkor ismert világ nagy részében alig voltak más papok és püspökök, mint ariánusok. Az arianizmussal szimpatizált sok római császár is és elterjedt a rómaiakat körülvevő barbár népek között is. Azonban sok egyházatya vallotta Atanáz püspök ortodox véleményét, azaz Krisztus egylényegűségét az Atyával: "Isten azért lett emberré, hogy az embert istenivé tegye". I. Constantinus római császár uralkodásának huszadik évétől, amikor az ariánus eretnekség elkezdődött, három évszázad telt el és ezalatt az idő alatt a folyamatosan növekvő katolikus egyház az – általa ariánus eretnekségnek tartott – tanok ellen küzdött. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 821909 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 28184 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23452759 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdf:type
rdfs:label
  • Arius (hu)
  • Arius (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of