| dbo:abstract
|
- Arno Martin Franz Funke (Berlin, 1950. március 14. –) szerző, grafikus és DJ-ként él Németországban. 1988-tól több robbantással való zsarolásáról híresült melyeket Dagobert álnéven hajtott végre. Dagobert zsarolási szériája a leghosszabb és legszembetűnőbb zsarolási eset lett a német bűnügyi történelemben. Funke akciói mindig színes fantáziáról, jó technikai készségeiről, taktikai óvatosságáról és a személyi sérülések elkerülésére tett (sikertelen) erőfeszítéseiről tanúskodtak. Ezek a jegyek egyfajta népi hőssé avatták Funkét abban az időszakban, egészen 1994-es lebukásáig. Apja kora gyermekkorában elhagyta a családot, a fiú két lánytestvérével jórészt Berlin-Rudowban és Neuköllnben nőtt fel. Az iskolát inkább csak kerülte, már gyermekkorában is inkább a festészettel foglalkozott. Megszakított fotós képzése után, 1969-ben Funke reklámtábla-készítőként végzett szakmai gyakorlatot. 1980-ig gyakran váltogatta munkahelyeit, dolgozott táblafesőként, DJ-ként, sofőrként és építőipari segédmunkásként is. Újra és újra kreatív szakmákban próbálta ki magát, 1976 és 1977 között részmunkaidőben sajtófotósként is dolgozott. 1980 és 1993 között szabadúszó festőként és fotósként próbált érvényesülni, megpróbált néhány kiállításon is megjelenni a műveivel,de ezek a próbálkozások nem hozták el az áhított áttörést. Mivel a művészetekből nem tudott megélni, Funke teljes munkaidőben festőként dolgozott egy autójavító műhelyben. A festés során a Funke évekig inhalálta az oldószereket. Az ebből fakadó agyi károsodás identitási válsághoz és magánéleti problémákhoz vezetett nála. Festményeiben jól tükröződött rejtett depressziója, melyet alkoholba fojtott, és folyton úszott az adósságban. (hu)
- Arno Martin Franz Funke (Berlin, 1950. március 14. –) szerző, grafikus és DJ-ként él Németországban. 1988-tól több robbantással való zsarolásáról híresült melyeket Dagobert álnéven hajtott végre. Dagobert zsarolási szériája a leghosszabb és legszembetűnőbb zsarolási eset lett a német bűnügyi történelemben. Funke akciói mindig színes fantáziáról, jó technikai készségeiről, taktikai óvatosságáról és a személyi sérülések elkerülésére tett (sikertelen) erőfeszítéseiről tanúskodtak. Ezek a jegyek egyfajta népi hőssé avatták Funkét abban az időszakban, egészen 1994-es lebukásáig. Apja kora gyermekkorában elhagyta a családot, a fiú két lánytestvérével jórészt Berlin-Rudowban és Neuköllnben nőtt fel. Az iskolát inkább csak kerülte, már gyermekkorában is inkább a festészettel foglalkozott. Megszakított fotós képzése után, 1969-ben Funke reklámtábla-készítőként végzett szakmai gyakorlatot. 1980-ig gyakran váltogatta munkahelyeit, dolgozott táblafesőként, DJ-ként, sofőrként és építőipari segédmunkásként is. Újra és újra kreatív szakmákban próbálta ki magát, 1976 és 1977 között részmunkaidőben sajtófotósként is dolgozott. 1980 és 1993 között szabadúszó festőként és fotósként próbált érvényesülni, megpróbált néhány kiállításon is megjelenni a műveivel,de ezek a próbálkozások nem hozták el az áhított áttörést. Mivel a művészetekből nem tudott megélni, Funke teljes munkaidőben festőként dolgozott egy autójavító műhelyben. A festés során a Funke évekig inhalálta az oldószereket. Az ebből fakadó agyi károsodás identitási válsághoz és magánéleti problémákhoz vezetett nála. Festményeiben jól tükröződött rejtett depressziója, melyet alkoholba fojtott, és folyton úszott az adósságban. (hu)
|
