| dbo:abstract
|
- Az arpeggio egy zenei játékmód. A szó olasz eredetű, jelentése: hárfaszerűen. Zenei díszítő játékmód, melyben az előadó az akkordot hangjaira bontva szólaltatja meg. Az arpeggio nem pusztán előadói gyakorlat, hanem a zenemű része, kottában jelölt díszítésként a 17. századtól ismert. Az akkord bal oldalán megszakított vagy végigfutó hullámvonallal jelölik, mely a két határhang között húzódik. A törés iránya lehet felfelé vagy lefelé, ha a zeneszerző nem jelzi, az arpeggiót alulról felfelé kell játszani, de például egyes Bartók művekben nyíl jelöli a fentről lefele játékot. Jelölhető még a száron levő vonással is, ekkor a vonás iránya jelzi a törés irányát. Régebben a törendő akkord fölé írt arp. illetve arpegg. rövidítés szolgált az arpeggio jelölésére. Átvitt értelemben irodalomelméleti műszóként is alkalmazzák, amely arra utal, hogy egy tömör központi gondolat szálaira bontva, mintegy húrok egymás utáni megszólalásaként jelenik meg a műben (például Kosztolányi: Esti Kornél, 1933. Madách: Az ember tragédiája, 1861). (hu)
- Az arpeggio egy zenei játékmód. A szó olasz eredetű, jelentése: hárfaszerűen. Zenei díszítő játékmód, melyben az előadó az akkordot hangjaira bontva szólaltatja meg. Az arpeggio nem pusztán előadói gyakorlat, hanem a zenemű része, kottában jelölt díszítésként a 17. századtól ismert. Az akkord bal oldalán megszakított vagy végigfutó hullámvonallal jelölik, mely a két határhang között húzódik. A törés iránya lehet felfelé vagy lefelé, ha a zeneszerző nem jelzi, az arpeggiót alulról felfelé kell játszani, de például egyes Bartók művekben nyíl jelöli a fentről lefele játékot. Jelölhető még a száron levő vonással is, ekkor a vonás iránya jelzi a törés irányát. Régebben a törendő akkord fölé írt arp. illetve arpegg. rövidítés szolgált az arpeggio jelölésére. Átvitt értelemben irodalomelméleti műszóként is alkalmazzák, amely arra utal, hogy egy tömör központi gondolat szálaira bontva, mintegy húrok egymás utáni megszólalásaként jelenik meg a műben (például Kosztolányi: Esti Kornél, 1933. Madách: Az ember tragédiája, 1861). (hu)
|
