| dbo:abstract
|
- A számítástechnikában az aspektusorientált programozás (AOP) egy olyan programozási paradigma, amelynek célja a modularitás növelése azáltal, hogy lehetővé teszi a kereszthivatkozások szeparálását (SoC). Ez úgy történik, hogy kiegészítő viselkedést ad a meglévő kódhoz (advice), önmagában a kód módosítása nélkül, ehelyett külön megjelöli, hogy melyik kódot módosítják egy „pointcut” specifikációval, például „naplózza az összes függvényhívást, amikor a függvény neve ’set’-el kezdődik”. Ez lehetővé teszi az üzleti logika szempontjából a nem központi viselkedés (például naplózás) hozzáadását a programhoz a funkcionalitás alapját képező kód túlzsúfolása nélkül. Az AOP alapja az aspektusorientált szoftverfejlesztésnek. Az AOP programozási módszereket és eszközöket tartalmaz, amelyek támogatják a vonatkozások modulációját a forráskód szintjén, míg az "aspektusorientált szoftverfejlesztés" egy teljes mérnöki tudományágat jelent. Az aspektusorientált programozás magában foglalja a program logikájának különálló részekre bontását (úgynevezett vonatkozások, koherens funkcionális területek). Szinte az összes programozási paradigma támogatja a vonatkozások bizonyos szintű csoportosítását és beágyazását különálló, független entitásokba absztrakciók (például függvények, eljárások, modulok, osztályok, metódusok) biztosításával, amelyek felhasználhatók ezeknek a vonatkozásoknak az implementálására, absztrakciójára és összeállítására. Néhány vonatkozás „átvág” számos absztrakción egy programon belül, és meghiúsítja a végrehajtás ezen formáit. Ezeket a vonatkozásokat cross-cutting (keresztülvágó) vagy horizontális vonatkozásoknak (vagy szimplán kereszthivatkozás) nevezik. A naplózás egy kereszthivatkozási problémát szemléltet, mivel a naplózási stratégia szükségszerűen érinti a rendszer minden naplózott részét. A naplózás ezzel keresztezi az összes naplózott osztályt és metódust. Minden AOP implementációnak vannak olyan átfogó kifejezései, amelyek mindegyik vonatkozást egységbe zárják. Az implementációk közötti különbség a biztosított konstrukciók erejében, biztonságában és használhatóságában rejlik. Például az olyan megszakítók, amelyek meghatározzák a keresztmetszet korlátozott formájának kifejezésére szolgáló metódusokat, a típusbiztonság vagy a hibakeresés támogatása nélkül. Az AspectJ-nek számos ilyen kifejezése van, melyeket beilleszthet egy speciális osztályba, egy aspektusba. Például egy aspektus megváltoztathatja az alapkód viselkedését (a program nem aspektusú részét), ha tanácsot (kiegészítő viselkedést) alkalmaz a különféle csatlakozási pontokban (a program pontjai), amelyeket egy mennyiségi meghatározás, vagy lekérdezés határoz meg, melyet pointcutnak nevezünk (amely észleli, hogy egy adott csatlakozási pont megegyezik-e). Egy aspektus binárisan kompatibilis szerkezeti változtatásokat is végrehajthat más osztályokban, például tagok vagy szülők hozzáadásával. (hu)
- A számítástechnikában az aspektusorientált programozás (AOP) egy olyan programozási paradigma, amelynek célja a modularitás növelése azáltal, hogy lehetővé teszi a kereszthivatkozások szeparálását (SoC). Ez úgy történik, hogy kiegészítő viselkedést ad a meglévő kódhoz (advice), önmagában a kód módosítása nélkül, ehelyett külön megjelöli, hogy melyik kódot módosítják egy „pointcut” specifikációval, például „naplózza az összes függvényhívást, amikor a függvény neve ’set’-el kezdődik”. Ez lehetővé teszi az üzleti logika szempontjából a nem központi viselkedés (például naplózás) hozzáadását a programhoz a funkcionalitás alapját képező kód túlzsúfolása nélkül. Az AOP alapja az aspektusorientált szoftverfejlesztésnek. Az AOP programozási módszereket és eszközöket tartalmaz, amelyek támogatják a vonatkozások modulációját a forráskód szintjén, míg az "aspektusorientált szoftverfejlesztés" egy teljes mérnöki tudományágat jelent. Az aspektusorientált programozás magában foglalja a program logikájának különálló részekre bontását (úgynevezett vonatkozások, koherens funkcionális területek). Szinte az összes programozási paradigma támogatja a vonatkozások bizonyos szintű csoportosítását és beágyazását különálló, független entitásokba absztrakciók (például függvények, eljárások, modulok, osztályok, metódusok) biztosításával, amelyek felhasználhatók ezeknek a vonatkozásoknak az implementálására, absztrakciójára és összeállítására. Néhány vonatkozás „átvág” számos absztrakción egy programon belül, és meghiúsítja a végrehajtás ezen formáit. Ezeket a vonatkozásokat cross-cutting (keresztülvágó) vagy horizontális vonatkozásoknak (vagy szimplán kereszthivatkozás) nevezik. A naplózás egy kereszthivatkozási problémát szemléltet, mivel a naplózási stratégia szükségszerűen érinti a rendszer minden naplózott részét. A naplózás ezzel keresztezi az összes naplózott osztályt és metódust. Minden AOP implementációnak vannak olyan átfogó kifejezései, amelyek mindegyik vonatkozást egységbe zárják. Az implementációk közötti különbség a biztosított konstrukciók erejében, biztonságában és használhatóságában rejlik. Például az olyan megszakítók, amelyek meghatározzák a keresztmetszet korlátozott formájának kifejezésére szolgáló metódusokat, a típusbiztonság vagy a hibakeresés támogatása nélkül. Az AspectJ-nek számos ilyen kifejezése van, melyeket beilleszthet egy speciális osztályba, egy aspektusba. Például egy aspektus megváltoztathatja az alapkód viselkedését (a program nem aspektusú részét), ha tanácsot (kiegészítő viselkedést) alkalmaz a különféle csatlakozási pontokban (a program pontjai), amelyeket egy mennyiségi meghatározás, vagy lekérdezés határoz meg, melyet pointcutnak nevezünk (amely észleli, hogy egy adott csatlakozási pont megegyezik-e). Egy aspektus binárisan kompatibilis szerkezeti változtatásokat is végrehajthat más osztályokban, például tagok vagy szülők hozzáadásával. (hu)
|
