| dbo:abstract
|
- A Pink Floyd Astronomy Domine című dala 1967. augusztus 5-én jelent meg a zenekar The Piper at the Gates of Dawn című bemutatkozó albumán. A dalt Syd Barrett írta, akivel Richard Wright együtt énekli a dalt. Az ihletet Barrett állítólag LSD hatása alatt kapta: egyik barátjával kockacukrokra két csepp LSD-t tettek. Eközben viszont több cukrot megettek, így volt olyan cukor, amire dupla adag jutott, volt olyan, amire pedig semmi sem. Később Barrett órákon át nézett egy narancsot, egy szilvát és egy gyufásdobozt. Víziójában a narancs Jupiterré, a szilva Vénusszá változott, Barrett pedig a világűrben érezte magát. Az idilli hangulatnak az vetett véget, amikor barátja – nem tudva Barrett látomásáról – megette a Vénuszt jelképező szilvát. A dal akkordmenete elég különös az 1960-as évek könnyűzenéjéhez képest, mindenféle (pop, és blues) akkordmenettől eltér: E–E szűkített–G–A. Ez az akkordmenet és a visszhangosított gitár különleges, pszichedelikus hangzást ad a dalnak. A dal elején a zenekar menedzsere, különböző csillagok neveit mondja el (ez egy hangszóróból hallható). A címben szereplő „Domine” helyes kiejtése [ˈdɒmɪneɪ], nem pedig [dəʊˈmiːn] vagy [dəʊˈmaɪn]. A dalt rendszeresen játszották koncerteken, egy élő felvétele az Ummagumma című albumon is hallható. Ezen a változaton David Gilmour és Richard Wright énekelt, az első versszakot megismételték, a középrészben pedig Wright egy orgonaszólót játszott, mielőtt elénekelték volna az utolsó szakaszt. A dal 1971 közepén lekerült a koncertek műsoráról, ám a zenekar 1994-es turnéján gyakran játszották nyitódalként. Egy Miamiban készült felvétel a című kislemez B-oldalán, egy londoni pedig az 1995-ben megjelent P•U•L•S•E című dupla koncertalbumon hallható. David Gilmour 2006-os turnéjának néhány állomásán újra előadta a dalt Richard Wright közreműködésével. (hu)
- A Pink Floyd Astronomy Domine című dala 1967. augusztus 5-én jelent meg a zenekar The Piper at the Gates of Dawn című bemutatkozó albumán. A dalt Syd Barrett írta, akivel Richard Wright együtt énekli a dalt. Az ihletet Barrett állítólag LSD hatása alatt kapta: egyik barátjával kockacukrokra két csepp LSD-t tettek. Eközben viszont több cukrot megettek, így volt olyan cukor, amire dupla adag jutott, volt olyan, amire pedig semmi sem. Később Barrett órákon át nézett egy narancsot, egy szilvát és egy gyufásdobozt. Víziójában a narancs Jupiterré, a szilva Vénusszá változott, Barrett pedig a világűrben érezte magát. Az idilli hangulatnak az vetett véget, amikor barátja – nem tudva Barrett látomásáról – megette a Vénuszt jelképező szilvát. A dal akkordmenete elég különös az 1960-as évek könnyűzenéjéhez képest, mindenféle (pop, és blues) akkordmenettől eltér: E–E szűkített–G–A. Ez az akkordmenet és a visszhangosított gitár különleges, pszichedelikus hangzást ad a dalnak. A dal elején a zenekar menedzsere, különböző csillagok neveit mondja el (ez egy hangszóróból hallható). A címben szereplő „Domine” helyes kiejtése [ˈdɒmɪneɪ], nem pedig [dəʊˈmiːn] vagy [dəʊˈmaɪn]. A dalt rendszeresen játszották koncerteken, egy élő felvétele az Ummagumma című albumon is hallható. Ezen a változaton David Gilmour és Richard Wright énekelt, az első versszakot megismételték, a középrészben pedig Wright egy orgonaszólót játszott, mielőtt elénekelték volna az utolsó szakaszt. A dal 1971 közepén lekerült a koncertek műsoráról, ám a zenekar 1994-es turnéján gyakran játszották nyitódalként. Egy Miamiban készült felvétel a című kislemez B-oldalán, egy londoni pedig az 1995-ben megjelent P•U•L•S•E című dupla koncertalbumon hallható. David Gilmour 2006-os turnéjának néhány állomásán újra előadta a dalt Richard Wright közreműködésével. (hu)
|
