| dbo:abstract
|
- Aszerdusz (vagy Aszertu, hettita Ašertu/Ašerduš) a hettita vallás egyik anya- és termékenységistennője. Késői átvétele a nyugati sémi (amorita) Asertu kultuszának, aki viszont azonos az ugariti Atirattal. Ugyanezen istennő változatai Asera és Astaróth is. (El-qōne-ereš, akkádul Él, a Föld teremtője) hitvese. Tiszteletének első nyoma az 1950-ben megtalált, CTH#342 számú, Elkunirsza és Aszerdusz vagy Aszertu és a Viharisten címen ismert mitológiai táblákból ismert. A Viharisten nevét a szövegben mindenhol a DU logogrammal írták, ami Tarhuntaszra utal, nem a késői változatára, Teszubra. A táblák tizenkét töredékben maradtak fenn és az i. e. 14. századból származnak. A mítosznak több változata terjedt az ókori Keleten, az istennő a csábító szerepet játssza, aki elutasításra talál. A föníciai mítoszban Baál elutasítja az istennő közeledését, a kánaáni változat a József és történetben fogható meg. A hettita eposzban Aszerdusz a Viharistent kívánja meg. A Viharisten azonban nem kíván vele hálni. Aszerdusz annyira akarja az istent, hogy megfenyegeti: „szavaimmal teszlek tönkre" – amennyiben nem tesz eleget kívánságának. A Viharisten viszont férjét, Elkunirszát tájékoztatja Aszerdusz hűtlenségéről. Elkinursza csak azt a tanácsot adja neki, hogy ijessze meg a feleségét. Aszerdusz tényleg megretten, amikor a Viharisten közli vele, hogy hetvenhét fiát meggyilkolta. Aszerdusz hét éven át sírt, ez hét aszályos esztendőt okoz a földön – ez a téma is megjelenik a bibliai József történetében az álomfejtéshez kapcsolódó hét szűk esztendő történetében. Jellegzetes keleti mitológiai fordulattal Aszerdusz bánata kiengeszteli Elkinurszát, és végül a Viharistent bünteti meg: bezárja az Alvilágba. A bátyja kiszabadítására induló Istár motívumánál ér véget a tábla, így az eposz befejezése ismeretlen. (hu)
- Aszerdusz (vagy Aszertu, hettita Ašertu/Ašerduš) a hettita vallás egyik anya- és termékenységistennője. Késői átvétele a nyugati sémi (amorita) Asertu kultuszának, aki viszont azonos az ugariti Atirattal. Ugyanezen istennő változatai Asera és Astaróth is. (El-qōne-ereš, akkádul Él, a Föld teremtője) hitvese. Tiszteletének első nyoma az 1950-ben megtalált, CTH#342 számú, Elkunirsza és Aszerdusz vagy Aszertu és a Viharisten címen ismert mitológiai táblákból ismert. A Viharisten nevét a szövegben mindenhol a DU logogrammal írták, ami Tarhuntaszra utal, nem a késői változatára, Teszubra. A táblák tizenkét töredékben maradtak fenn és az i. e. 14. századból származnak. A mítosznak több változata terjedt az ókori Keleten, az istennő a csábító szerepet játssza, aki elutasításra talál. A föníciai mítoszban Baál elutasítja az istennő közeledését, a kánaáni változat a József és történetben fogható meg. A hettita eposzban Aszerdusz a Viharistent kívánja meg. A Viharisten azonban nem kíván vele hálni. Aszerdusz annyira akarja az istent, hogy megfenyegeti: „szavaimmal teszlek tönkre" – amennyiben nem tesz eleget kívánságának. A Viharisten viszont férjét, Elkunirszát tájékoztatja Aszerdusz hűtlenségéről. Elkinursza csak azt a tanácsot adja neki, hogy ijessze meg a feleségét. Aszerdusz tényleg megretten, amikor a Viharisten közli vele, hogy hetvenhét fiát meggyilkolta. Aszerdusz hét éven át sírt, ez hét aszályos esztendőt okoz a földön – ez a téma is megjelenik a bibliai József történetében az álomfejtéshez kapcsolódó hét szűk esztendő történetében. Jellegzetes keleti mitológiai fordulattal Aszerdusz bánata kiengeszteli Elkinurszát, és végül a Viharistent bünteti meg: bezárja az Alvilágba. A bátyja kiszabadítására induló Istár motívumánál ér véget a tábla, így az eposz befejezése ismeretlen. (hu)
|
