| dbo:abstract
|
- Az aura az azonos nevű latin szóból származik, amely eredetileg leheletet jelent, tágabb értelemben pedig emanációt, kisugárzást. A keleti hagyományban, egyes vallásokban és a mai ezoterikus irodalomban az aura az élő és az élettelen testekből kisugárzó, azokat fátyolszerűen körbevevő energiamezők együttese. A természetgyógyászatban a bioelektromos és biomágneses energiarezgések összességeként fogható fel. Bioenergiai bioplazmának is szokták nevezni, mert bizonyos tulajdonságait illetően hasonlít az energiaplazmához. Egyéb nevei a különböző kultúrkörökben: finomtest, energiatest, prána, asztrális fény. Mint létező jelenség megtalálható a természetgyógyászatban, különösen a bioenergetikában, továbbá a zsidó misztikus kabbalisztikában, a hinduizmus szent irataiban, a jógában, a vadzsrajána, a singon és a tibeti buddhizmusban, az iszlám misztikus irányzatában, a szúfizmusban, a kínai alkímiában, a taoizmusban és az okkultizmus irányzatában, a teozófiában. Létezését a tudomány mai állása nem ismeri el. Az ókorban aurának nevezték az élőlények, különösen az emberek szubsztilis kisugárzását. Az aura szó, hogy létezett és ábrázolása (rajzokon, szobrokon), azt bizonyítja, hogy hittek az emberi testből kiáradó emanációban. Az ókori Egyiptom magas rangú személyeit néha az aurával ábrázolták, akárcsak a keleti társadalmak kiemelkedő személyiségeit, s később ugyanígy volt Görögországban és Rómában is. Az aurából hozta létre a kereszténység az aureolát, azt a glóriát, amely a szentek fejét, illetve időnként a teljes testüket körülvette. (hu)
- Az aura az azonos nevű latin szóból származik, amely eredetileg leheletet jelent, tágabb értelemben pedig emanációt, kisugárzást. A keleti hagyományban, egyes vallásokban és a mai ezoterikus irodalomban az aura az élő és az élettelen testekből kisugárzó, azokat fátyolszerűen körbevevő energiamezők együttese. A természetgyógyászatban a bioelektromos és biomágneses energiarezgések összességeként fogható fel. Bioenergiai bioplazmának is szokták nevezni, mert bizonyos tulajdonságait illetően hasonlít az energiaplazmához. Egyéb nevei a különböző kultúrkörökben: finomtest, energiatest, prána, asztrális fény. Mint létező jelenség megtalálható a természetgyógyászatban, különösen a bioenergetikában, továbbá a zsidó misztikus kabbalisztikában, a hinduizmus szent irataiban, a jógában, a vadzsrajána, a singon és a tibeti buddhizmusban, az iszlám misztikus irányzatában, a szúfizmusban, a kínai alkímiában, a taoizmusban és az okkultizmus irányzatában, a teozófiában. Létezését a tudomány mai állása nem ismeri el. Az ókorban aurának nevezték az élőlények, különösen az emberek szubsztilis kisugárzását. Az aura szó, hogy létezett és ábrázolása (rajzokon, szobrokon), azt bizonyítja, hogy hittek az emberi testből kiáradó emanációban. Az ókori Egyiptom magas rangú személyeit néha az aurával ábrázolták, akárcsak a keleti társadalmak kiemelkedő személyiségeit, s később ugyanígy volt Görögországban és Rómában is. Az aurából hozta létre a kereszténység az aureolát, azt a glóriát, amely a szentek fejét, illetve időnként a teljes testüket körülvette. (hu)
|
