| dbo:abstract
|
- Az 1975-ös ausztrál alkotmányos válság, vagy közismert nevén a Menesztés Ausztrália történetének legnagyobb politikai és volt. Csúcspontját 1975 november 11-én érte el, amikor főkormányzó elmozdította hivatalából (ALP) miniszterelnököt, és a helyébe , az ellenzék vezérét nevezte ki . A 1972-ben választották meg, szűk többséggel a , miközben a az ellenzék ellenőrizte. 1974-ben újabb választásokat tartottak, de ezek nem sok változást eredményeztek. A Whitlam-kormány számos új politikát és programot vezetett be, de botrányok és melléfogások tépázták. 1975 októberében az ellenzék szenátusi többségével élve elhalasztotta bizonyos elfogadását, amelyek kormányzati kiadásokat finanszíroztak volna és a képviselőház már elfogadta őket. Az ellenzék ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is meg fogja akadályozni a törvények elfogadását, hacsak Whitlam nem ír ki képviselőházi választásokat. Kerr főkormányzót - aki az államfői teendőket töltötte be - arra biztatták, hogy menessze Whitlamat, ha nem enged a követelésnek. Whitlam azt hitte, Kerr nem fogja elmozdítani, és a főkormányzó semmit nem tett, ami az ellenkezőjére utalt volna. 1975 november 11-én Whitlam arra készült, hogy kiíratja a Szenátus felének választásait és így vet véget a patthelyzetnek. Ehhez Kerr hozzájárulása is kellett, és amikor ezért elment hozzá, a fökormányzó a kérése teljesítése helyett őt magát menesztette és röviddel később Frasert nevezte ki a helyébe. Mielőtt a Munkáspárt összes képviselője egyáltalán értesülhetett volna a változásról, Fraser és szövetségesei gyorsan megszavaztatták a ráfordítási törvényeket, Kerr pedig feloszlatta a parlamentet, a ritka eszközéhez nyúlva, hogy választásokat tarthassank. A következő hónapban tartott Fraser liberálisai és szövetségeseik, a mai elődje stabil kormányzótöbbséget szereztek. A Menesztés eseményeit kevés alkotmányos változtatás követte. A Szenátus megőrizhette jogát a ráfordítási törvények blokkolására, a főkormányzó pedig a miniszterelnök eltávolítására. Ezeket a jogokat azonban azóta sohasem használták kormány távozásra kényszerítésére. Kerrt eljárásáért a munkáspártiak keményen kritizálták. Korán lemondott, és az életőbl hátralévő idő javát külföldön töltötte (1991-ben halt meg). (hu)
- Az 1975-ös ausztrál alkotmányos válság, vagy közismert nevén a Menesztés Ausztrália történetének legnagyobb politikai és volt. Csúcspontját 1975 november 11-én érte el, amikor főkormányzó elmozdította hivatalából (ALP) miniszterelnököt, és a helyébe , az ellenzék vezérét nevezte ki . A 1972-ben választották meg, szűk többséggel a , miközben a az ellenzék ellenőrizte. 1974-ben újabb választásokat tartottak, de ezek nem sok változást eredményeztek. A Whitlam-kormány számos új politikát és programot vezetett be, de botrányok és melléfogások tépázták. 1975 októberében az ellenzék szenátusi többségével élve elhalasztotta bizonyos elfogadását, amelyek kormányzati kiadásokat finanszíroztak volna és a képviselőház már elfogadta őket. Az ellenzék ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is meg fogja akadályozni a törvények elfogadását, hacsak Whitlam nem ír ki képviselőházi választásokat. Kerr főkormányzót - aki az államfői teendőket töltötte be - arra biztatták, hogy menessze Whitlamat, ha nem enged a követelésnek. Whitlam azt hitte, Kerr nem fogja elmozdítani, és a főkormányzó semmit nem tett, ami az ellenkezőjére utalt volna. 1975 november 11-én Whitlam arra készült, hogy kiíratja a Szenátus felének választásait és így vet véget a patthelyzetnek. Ehhez Kerr hozzájárulása is kellett, és amikor ezért elment hozzá, a fökormányzó a kérése teljesítése helyett őt magát menesztette és röviddel később Frasert nevezte ki a helyébe. Mielőtt a Munkáspárt összes képviselője egyáltalán értesülhetett volna a változásról, Fraser és szövetségesei gyorsan megszavaztatták a ráfordítási törvényeket, Kerr pedig feloszlatta a parlamentet, a ritka eszközéhez nyúlva, hogy választásokat tarthassank. A következő hónapban tartott Fraser liberálisai és szövetségeseik, a mai elődje stabil kormányzótöbbséget szereztek. A Menesztés eseményeit kevés alkotmányos változtatás követte. A Szenátus megőrizhette jogát a ráfordítási törvények blokkolására, a főkormányzó pedig a miniszterelnök eltávolítására. Ezeket a jogokat azonban azóta sohasem használták kormány távozásra kényszerítésére. Kerrt eljárásáért a munkáspártiak keményen kritizálták. Korán lemondott, és az életőbl hátralévő idő javát külföldön töltötte (1991-ben halt meg). (hu)
|
