| dbo:abstract
|
- Az automataalapú programozás egy olyan programozási paradigma, amelyben a programot vagy annak egy részét egy véges állapotú gép (Finite-State Machine = FSM) vagy más (gyakran bonyolultabb) formális automata modelljeként gondoljuk el (lásd ). Néha a lehetséges állapotok potenciálisan végtelen halmazát vezetik be, ami nem csak egy felsorolás, hanem egy ilyen halmaz bonyolult szerkezetű lehet. A véges állapotú gép alapú programozás általában ugyanez, de formailag nem fedi le az összes lehetséges változatot, mivel az FSM a véges állapotú gépet jelenti, és az automataalapú programozás nem feltétlenül alkalmazza a szoros értelemben vett FSM-et. A következő tulajdonságok az automatikus programozás kulcsfontosságú mutatói:
* A program végrehajtásának időszaka egyértelműen elkülönül az automata lépésekig. Gyakorlatilag minden lépés egy kódrészlet végrehajtása (minden lépésnél ugyanaz), amely egyetlen belépési ponttal rendelkezik. Ez a szakasz felosztható alszakaszokra, amelyeket a különböző állapotoktól függően kell végrehajtani, bár ez nem szükséges.
* Az automatalépések közötti bármilyen kommunikáció csak az automaták állapotának nevezett, explicit módon feljegyzett változókon keresztül lehetséges. Bármely két lépés között a program állapotának nem lehetnek implicit összetevői, mint például a helyi változók értékei, visszatérési címek, az aktuális utasításmutató stb. Tehát a teljes program állapota, amelyet az automatikus belépés bármely két pillanatában veszünk, csak az automatikusnak tekintett változók értékeiben különbözhet. Az automataalapú kód teljes végrehajtása az automatikus lépések ciklusának tekinthető. Az automatikus programozás mellett szól az is, hogy a programozó gondolkodásmódja a programról ebben a technikában nagyon hasonlít ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyet a matematikai feladatok megoldásához használnak a Turing-gépek, Markov-algoritmusok segítségével. (hu)
- Az automataalapú programozás egy olyan programozási paradigma, amelyben a programot vagy annak egy részét egy véges állapotú gép (Finite-State Machine = FSM) vagy más (gyakran bonyolultabb) formális automata modelljeként gondoljuk el (lásd ). Néha a lehetséges állapotok potenciálisan végtelen halmazát vezetik be, ami nem csak egy felsorolás, hanem egy ilyen halmaz bonyolult szerkezetű lehet. A véges állapotú gép alapú programozás általában ugyanez, de formailag nem fedi le az összes lehetséges változatot, mivel az FSM a véges állapotú gépet jelenti, és az automataalapú programozás nem feltétlenül alkalmazza a szoros értelemben vett FSM-et. A következő tulajdonságok az automatikus programozás kulcsfontosságú mutatói:
* A program végrehajtásának időszaka egyértelműen elkülönül az automata lépésekig. Gyakorlatilag minden lépés egy kódrészlet végrehajtása (minden lépésnél ugyanaz), amely egyetlen belépési ponttal rendelkezik. Ez a szakasz felosztható alszakaszokra, amelyeket a különböző állapotoktól függően kell végrehajtani, bár ez nem szükséges.
* Az automatalépések közötti bármilyen kommunikáció csak az automaták állapotának nevezett, explicit módon feljegyzett változókon keresztül lehetséges. Bármely két lépés között a program állapotának nem lehetnek implicit összetevői, mint például a helyi változók értékei, visszatérési címek, az aktuális utasításmutató stb. Tehát a teljes program állapota, amelyet az automatikus belépés bármely két pillanatában veszünk, csak az automatikusnak tekintett változók értékeiben különbözhet. Az automataalapú kód teljes végrehajtása az automatikus lépések ciklusának tekinthető. Az automatikus programozás mellett szól az is, hogy a programozó gondolkodásmódja a programról ebben a technikában nagyon hasonlít ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyet a matematikai feladatok megoldásához használnak a Turing-gépek, Markov-algoritmusok segítségével. (hu)
|
