| dbo:abstract
|
- Az Antarktisz földrajzát a kontinens felfedezését követően még sokáig nehezen lehetett leírni, a rendelkezésre álló kevés adat miatt; a földrajzi viszonyok felderítését jelentősen nehezítette a földrész mostoha időjárása és a felszínt borító jég jelentős vastagsága. A partvonal pontos meghatározása még az 1960-as években is kérdéses volt, és a part mentén folyamatosan leváló kisebb-nagyobb, de néha országnyi méretű jégtömbök miatt még ma is folytonosan változik a kontinens körvonala. A műholdas és egyéb korszerű vizsgálati módszerek előtt a felfedezők és kutatók még érzékcsalódásaiknak is ki voltak téve, amikor az Antarktisz partvonalát vagy a belső területek földrajzát próbálták leírni. Hagyományosan az Antarktisz fogalom alatt magát a szakirodalomban sokszor Antarktika néven emlegetett kontinenst, és az annak környezetében fekvő szigetek és tengerek összességét értjük; gyakori, elfogadott szinonímája az elnevezésnek a Déli-sarkvidék kifejezés is. A köznyelv olykor Antarktisz/Antarktika szinonimájaként használja a Déli-sark kifejezést is, ez azonban téves, mivel a Déli-sark egy pontosan meghatározható földrajzi pont, mely a déli szélesség 90. fokánál helyezkedik el. Antarktisz területe 50 millió km², míg a szűken vett Antarktikáé 13 900 000 km² A kontinenst átlagosan 2000 méter vastag jég borítja, amiből csak egyes hegységek 4000-5000 méteres csúcsai emelkednek ki. A kontinenst két fő részre bonthatjuk: és . Utóbbiból nyúlik ki Dél-Amerika partjai felé az Antarktiszi-félsziget. Kelet- és Nyugat-Antarktika között választófalat képez a Transzantarktiszi-hegység vonulata. A kontinens legmagasabb pontja, a 4892 méter magas Vinson Massif azonban nem itt, hanem az található. A hegyekből számos gleccser halad a tengerek felé, köztük található a világ legnagyobb gleccsereként számon tartott Lambert-gleccser. Antarktisz jellemző természeti képződménye a selfjég, amiből több hatalmas méretű is megtalálható, a közel Spanyolország-méretű Ross-selfjég, a , vagy a Larsen-selfjég. Az 1990-es évek óta tudjuk, hogy a jég alatt tavak rejtőznek, az egyik legnagyobb - és az elsők között felfedezett - a Vosztok-tó, mely a alatt található. (hu)
- Az Antarktisz földrajzát a kontinens felfedezését követően még sokáig nehezen lehetett leírni, a rendelkezésre álló kevés adat miatt; a földrajzi viszonyok felderítését jelentősen nehezítette a földrész mostoha időjárása és a felszínt borító jég jelentős vastagsága. A partvonal pontos meghatározása még az 1960-as években is kérdéses volt, és a part mentén folyamatosan leváló kisebb-nagyobb, de néha országnyi méretű jégtömbök miatt még ma is folytonosan változik a kontinens körvonala. A műholdas és egyéb korszerű vizsgálati módszerek előtt a felfedezők és kutatók még érzékcsalódásaiknak is ki voltak téve, amikor az Antarktisz partvonalát vagy a belső területek földrajzát próbálták leírni. Hagyományosan az Antarktisz fogalom alatt magát a szakirodalomban sokszor Antarktika néven emlegetett kontinenst, és az annak környezetében fekvő szigetek és tengerek összességét értjük; gyakori, elfogadott szinonímája az elnevezésnek a Déli-sarkvidék kifejezés is. A köznyelv olykor Antarktisz/Antarktika szinonimájaként használja a Déli-sark kifejezést is, ez azonban téves, mivel a Déli-sark egy pontosan meghatározható földrajzi pont, mely a déli szélesség 90. fokánál helyezkedik el. Antarktisz területe 50 millió km², míg a szűken vett Antarktikáé 13 900 000 km² A kontinenst átlagosan 2000 méter vastag jég borítja, amiből csak egyes hegységek 4000-5000 méteres csúcsai emelkednek ki. A kontinenst két fő részre bonthatjuk: és . Utóbbiból nyúlik ki Dél-Amerika partjai felé az Antarktiszi-félsziget. Kelet- és Nyugat-Antarktika között választófalat képez a Transzantarktiszi-hegység vonulata. A kontinens legmagasabb pontja, a 4892 méter magas Vinson Massif azonban nem itt, hanem az található. A hegyekből számos gleccser halad a tengerek felé, köztük található a világ legnagyobb gleccsereként számon tartott Lambert-gleccser. Antarktisz jellemző természeti képződménye a selfjég, amiből több hatalmas méretű is megtalálható, a közel Spanyolország-méretű Ross-selfjég, a , vagy a Larsen-selfjég. Az 1990-es évek óta tudjuk, hogy a jég alatt tavak rejtőznek, az egyik legnagyobb - és az elsők között felfedezett - a Vosztok-tó, mely a alatt található. (hu)
|
