| dbo:abstract
|
- Az alumíniumnak (Al) 22 izotópja ismeretes, 21Al-től 42Al-ig, továbbá 4 ismert magizomerje is van. A természetben csak a stabil 27Al és a radioaktív 26Al izotóp (felezési ideje t1/2 = 7,2 ·105 év) fordul elő, az 27Al gyakorisága azonban 99,9% fölötti. Az 26Al-on kívül minden radioizotóp felezési ideje 7 perc alatt, a legtöbbé egy másodpercnél is rövidebb. Standard atomtömege 26,9815386(8) u. Az 26Al a kozmikus sugárzás protonjai által okozott hasadás során keletkezik a Föld légkörében levő argonból. Az alumínium izotópjait tengeri üledékek, mangángumók, jégkorszaki jég, letarolásokban található kvarc és meteoritok kormeghatározásában használják. Az 26Al és 10Be arányát a hordalékmozgás, ülepedés és üledék felhalmozódás, valamint az eltemetődési idő és erózió 105-106 éves időskálán történő szerepének tanulmányozására használják.[forrás?] A kozmikus eredetű 26Al-ot először a Hold és a meteoritok tanulmányozásában használták fel. A meteoritdarabok a testről történő leválás után erős kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, így űrbeli útjuk során jelentős mennyiségű 26Al keletkezik bennük. Miután lehulltak a Földre, a légkör megóvja a meteoritdarabokat a további kozmikus sugárzástól, ezért az 26Al keletkezése leáll, az izotóp bomlása pedig felhasználható a meteorit földre hullás időpontjának meghatározására. A meteoritok kutatása azt is kimutatta, hogy az 26Al viszonylag gyakori volt Naprendszerünk keletkezésének idejében. A legtöbb meteoritkutató úgy véli, hogy az 26Al bomlásakor felszabaduló hő volt felelős a kisbolygók egy részének megolvadásáért és differenciálódásáért a 4,55 milliárd évvel ezelőtti keletkezésük után. (hu)
- Az alumíniumnak (Al) 22 izotópja ismeretes, 21Al-től 42Al-ig, továbbá 4 ismert magizomerje is van. A természetben csak a stabil 27Al és a radioaktív 26Al izotóp (felezési ideje t1/2 = 7,2 ·105 év) fordul elő, az 27Al gyakorisága azonban 99,9% fölötti. Az 26Al-on kívül minden radioizotóp felezési ideje 7 perc alatt, a legtöbbé egy másodpercnél is rövidebb. Standard atomtömege 26,9815386(8) u. Az 26Al a kozmikus sugárzás protonjai által okozott hasadás során keletkezik a Föld légkörében levő argonból. Az alumínium izotópjait tengeri üledékek, mangángumók, jégkorszaki jég, letarolásokban található kvarc és meteoritok kormeghatározásában használják. Az 26Al és 10Be arányát a hordalékmozgás, ülepedés és üledék felhalmozódás, valamint az eltemetődési idő és erózió 105-106 éves időskálán történő szerepének tanulmányozására használják.[forrás?] A kozmikus eredetű 26Al-ot először a Hold és a meteoritok tanulmányozásában használták fel. A meteoritdarabok a testről történő leválás után erős kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, így űrbeli útjuk során jelentős mennyiségű 26Al keletkezik bennük. Miután lehulltak a Földre, a légkör megóvja a meteoritdarabokat a további kozmikus sugárzástól, ezért az 26Al keletkezése leáll, az izotóp bomlása pedig felhasználható a meteorit földre hullás időpontjának meghatározására. A meteoritok kutatása azt is kimutatta, hogy az 26Al viszonylag gyakori volt Naprendszerünk keletkezésének idejében. A legtöbb meteoritkutató úgy véli, hogy az 26Al bomlásakor felszabaduló hő volt felelős a kisbolygók egy részének megolvadásáért és differenciálódásáért a 4,55 milliárd évvel ezelőtti keletkezésük után. (hu)
|
