| dbo:abstract
|
- Az ember bukása vagy a bűneset a Biblia által használt kifejezés arra az állapotra, amikor az első emberpár, Ádám és Éva, az Istenhez való hűségükből egy bűnös engedetlenségbe lépnek át. A történetük a Biblia elején, Mózes első könyve (Teremtés könyve) 2-3. fejezetében található. A kezdetekben, a megteremtésük után, Ádám és Éva paradicsomi körülmények között éltek az Édenkertben. A Földön tökéletes harmónia uralkodott, Isten és a teremtett világ közötti harmónia következményeként. Ezt tükrözte az ember lénye is: harmóniában élt környezetével és önmagával is, nem szégyenkezett, tökéletes ura volt ösztöneinek is. Ádám és Éva Istent tükrözte, természetük összhangban volt Isten akaratával. Az ember szent volt, Isten képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte. A bűntelen emberpár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket. Isten áldásával az első emberpár átvette azt a szerepet, hogy "betöltse a földet", uralkodjon az élővilágon, művelje és ápolja a paradicsomi kertet. Isten az Éden minden fájának gyümölcsét eledelül adta nekik – kivéve egyet, amelyet Isten az ember engedelmessége és készsége próbakövének rendelt: A kert minden fájáról bátran egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Időközben a kígyó kísérteni kezdte őket, hogy bátran egyenek a tiltott fáról: Dehogy is haltok meg! Tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Ő. A kígyó úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten parancsát áthágják. Isten nyomatékos utasítása ellenére Éva megkóstolta a tiltott fa gyümölcsét, majd Ádámot is megkínálta azzal. (hu)
- Az ember bukása vagy a bűneset a Biblia által használt kifejezés arra az állapotra, amikor az első emberpár, Ádám és Éva, az Istenhez való hűségükből egy bűnös engedetlenségbe lépnek át. A történetük a Biblia elején, Mózes első könyve (Teremtés könyve) 2-3. fejezetében található. A kezdetekben, a megteremtésük után, Ádám és Éva paradicsomi körülmények között éltek az Édenkertben. A Földön tökéletes harmónia uralkodott, Isten és a teremtett világ közötti harmónia következményeként. Ezt tükrözte az ember lénye is: harmóniában élt környezetével és önmagával is, nem szégyenkezett, tökéletes ura volt ösztöneinek is. Ádám és Éva Istent tükrözte, természetük összhangban volt Isten akaratával. Az ember szent volt, Isten képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte. A bűntelen emberpár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket. Isten áldásával az első emberpár átvette azt a szerepet, hogy "betöltse a földet", uralkodjon az élővilágon, művelje és ápolja a paradicsomi kertet. Isten az Éden minden fájának gyümölcsét eledelül adta nekik – kivéve egyet, amelyet Isten az ember engedelmessége és készsége próbakövének rendelt: A kert minden fájáról bátran egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Időközben a kígyó kísérteni kezdte őket, hogy bátran egyenek a tiltott fáról: Dehogy is haltok meg! Tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Ő. A kígyó úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten parancsát áthágják. Isten nyomatékos utasítása ellenére Éva megkóstolta a tiltott fa gyümölcsét, majd Ádámot is megkínálta azzal. (hu)
|
