| dbo:abstract
|
- A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, volt amikor a júdai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A Kr. e. 597-es kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át, és Jeruzsálem I. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott. A szerint Nabukodonozor Kr. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet. Az ostrom alatt, I. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim, és fia, lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában. Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9), I. e. 597-ben, hó 2-án (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot is felprédáltatta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdeait, és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság. Nabukodonozor Cidkiját, Jójákim testvérét nevezte ki Judea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha ("a száműzöttek vezetője"). A déli Júdea zsidó lakóit az 598-597-ben, illetve 587-586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilónban maradtak. A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően az Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést az ősi földre. A száműzetés akkor ért véget, amikor I. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (görög Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó tartományba. A hazatérők száma 50 000 körül lehetett. A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére. Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek. (hu)
- A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, volt amikor a júdai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A Kr. e. 597-es kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át, és Jeruzsálem I. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott. A szerint Nabukodonozor Kr. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet. Az ostrom alatt, I. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim, és fia, lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában. Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9), I. e. 597-ben, hó 2-án (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot is felprédáltatta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdeait, és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság. Nabukodonozor Cidkiját, Jójákim testvérét nevezte ki Judea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha ("a száműzöttek vezetője"). A déli Júdea zsidó lakóit az 598-597-ben, illetve 587-586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilónban maradtak. A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően az Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést az ősi földre. A száműzetés akkor ért véget, amikor I. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (görög Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó tartományba. A hazatérők száma 50 000 körül lehetett. A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére. Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek. (hu)
|
