| dbo:abstract
|
- Babonić I. Radoszló (Babonić Radiszló, horvátul: Radoslav I. Babonić) horvát főúr a 13. század végén. Életében Vodicsai Radoszlónak hívták; a történészek azonban a Babonjeg fivérének fiai által felvett Babonić családnevet kiterjesztették az előző nemzedékre is. Apja (fl. 1243–1256), ispán (comes) és (banus maritimus, 1243–1249) volt; két fivére:
* Vodicsai III. István és
* . 1278-tól ispán (comes). Három ízben:
* 1288-ban,
* 1290-ben és
* 1292–1293-ban szlavón bánként említik. Már 1290-ben az Anjou-ház magyarországi trónigényét támogatta, de elfogadta III. András királlyá választását. Szimpátiájának jelzésére 1291-ben Frangepán Duim társaságában a nápolyi udvarba utazott. Az elhunyt Kun László nővére, Árpád-házi Mária nápolyi királyné 1292-ben nekiadta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit. 1293-ban kiszabadította a fogságából Csák Ugrint, akit III. András édesanyjának fogadására küldött Szlavóniába. Ezután ő maga kísérte az országba Tomasina anyakirálynőt. Ezekért az érdemeiért nyolc Száván túli uradalmat kapott a királytól. Miután viszont András Szlavónia hercegnőjévé nevezte ki anyját, Radoszló 1295-ben fellázadt ellene, de vereséget szenvedett. Hátralévő éveiről nem tudni, 1299-ben két forrás is néhaiként említi. Birtokait unokaöccsei, fiai örökölték. (hu)
- Babonić I. Radoszló (Babonić Radiszló, horvátul: Radoslav I. Babonić) horvát főúr a 13. század végén. Életében Vodicsai Radoszlónak hívták; a történészek azonban a Babonjeg fivérének fiai által felvett Babonić családnevet kiterjesztették az előző nemzedékre is. Apja (fl. 1243–1256), ispán (comes) és (banus maritimus, 1243–1249) volt; két fivére:
* Vodicsai III. István és
* . 1278-tól ispán (comes). Három ízben:
* 1288-ban,
* 1290-ben és
* 1292–1293-ban szlavón bánként említik. Már 1290-ben az Anjou-ház magyarországi trónigényét támogatta, de elfogadta III. András királlyá választását. Szimpátiájának jelzésére 1291-ben Frangepán Duim társaságában a nápolyi udvarba utazott. Az elhunyt Kun László nővére, Árpád-házi Mária nápolyi királyné 1292-ben nekiadta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit. 1293-ban kiszabadította a fogságából Csák Ugrint, akit III. András édesanyjának fogadására küldött Szlavóniába. Ezután ő maga kísérte az országba Tomasina anyakirálynőt. Ezekért az érdemeiért nyolc Száván túli uradalmat kapott a királytól. Miután viszont András Szlavónia hercegnőjévé nevezte ki anyját, Radoszló 1295-ben fellázadt ellene, de vereséget szenvedett. Hátralévő éveiről nem tudni, 1299-ben két forrás is néhaiként említi. Birtokait unokaöccsei, fiai örökölték. (hu)
|
