| dbo:abstract
|
- Babonić István IV Krupski (13. század vége - 14. század eleje), horvát főúr; kiskirály. Életében Vodicsai István néven volt ismert; a Babonić nevet később, családnevüket erre változtató rokonai miatt ragasztották rá is. Szlavón bán 1278 és 1295 között, kiskirály. Ősei csak III. Béla idején tűntek fel a Magyar Királyságban. Rokona, szintén bán volt. A család jó kapcsolatban állt a Šubićokkal. István a zavaros időkben Kun Erzsébet magyar királynét támogatta, amiért értékes birtokokat kapott. Károly Róbert egyik legelső támogatója volt, amiért Károly 1309-ben(? — Hóman) vagy 1310-ben (MNL); újra szlavón bánná nevezte ki, meggyengítve ezzel a Kőszegi család pozícióit. E tisztséget '1310–1316) is tartományúri hatalmának gyarapítására használta. Hintapolitikával hol ehhez, hol ahhoz a szomszédos hatalomhoz csatlakozott; formálisan elismerte hűbérurának habsburg Frigyes osztrák herceget és a velencei dózsét is. Hatalmát a Magyar Nagylexikon azzal jellemzi, hogy egy 1316-ban kelt levelében a római király őt Szlavónia hercegének (dux Slavoniae) címezte. Öt fia és egy lánya született. Fiai közül négyen:
* (fl. 1321–1336)
* (fl. 1321–1328)
* (fl. 1321–1370)
* (fl. 1321–1381, örökös nélkül halt meg; birtokait a örökölte) háromszor is fellázadtak a szuverenitásukat erőteljesen csökkentő Károly Róbert ellen: 1323-ban és 1326-ban önállóan, majd 1336-ban az osztrák hercegekkel szövetkezve. Ez utóbbi alkalommal Károly végleg megtörte hatalmukat. A fivérek behódoltak; Dénes és Pál végig híven szolgálta Nagy Lajost. A fiak 1323-as lázadását apjuk is támogatta. Annak leverése után Károly elvette a család birtokait, és a Száva mellett adott helyett újakat (Kristó, p. 95.). István további sorsa ismeretlen. Utódai a tagjai, és (tévesen) származtatják tőle a Frangepán családot is. (hu)
- Babonić István IV Krupski (13. század vége - 14. század eleje), horvát főúr; kiskirály. Életében Vodicsai István néven volt ismert; a Babonić nevet később, családnevüket erre változtató rokonai miatt ragasztották rá is. Szlavón bán 1278 és 1295 között, kiskirály. Ősei csak III. Béla idején tűntek fel a Magyar Királyságban. Rokona, szintén bán volt. A család jó kapcsolatban állt a Šubićokkal. István a zavaros időkben Kun Erzsébet magyar királynét támogatta, amiért értékes birtokokat kapott. Károly Róbert egyik legelső támogatója volt, amiért Károly 1309-ben(? — Hóman) vagy 1310-ben (MNL); újra szlavón bánná nevezte ki, meggyengítve ezzel a Kőszegi család pozícióit. E tisztséget '1310–1316) is tartományúri hatalmának gyarapítására használta. Hintapolitikával hol ehhez, hol ahhoz a szomszédos hatalomhoz csatlakozott; formálisan elismerte hűbérurának habsburg Frigyes osztrák herceget és a velencei dózsét is. Hatalmát a Magyar Nagylexikon azzal jellemzi, hogy egy 1316-ban kelt levelében a római király őt Szlavónia hercegének (dux Slavoniae) címezte. Öt fia és egy lánya született. Fiai közül négyen:
* (fl. 1321–1336)
* (fl. 1321–1328)
* (fl. 1321–1370)
* (fl. 1321–1381, örökös nélkül halt meg; birtokait a örökölte) háromszor is fellázadtak a szuverenitásukat erőteljesen csökkentő Károly Róbert ellen: 1323-ban és 1326-ban önállóan, majd 1336-ban az osztrák hercegekkel szövetkezve. Ez utóbbi alkalommal Károly végleg megtörte hatalmukat. A fivérek behódoltak; Dénes és Pál végig híven szolgálta Nagy Lajost. A fiak 1323-as lázadását apjuk is támogatta. Annak leverése után Károly elvette a család birtokait, és a Száva mellett adott helyett újakat (Kristó, p. 95.). István további sorsa ismeretlen. Utódai a tagjai, és (tévesen) származtatják tőle a Frangepán családot is. (hu)
|
