Property Value
dbo:abstract
  • A Bacillus anthracis (magyarul lépfenebacilus) egy Gram-pozitív, pálcika alakú, endospórát képző, fakultatív anaerob baktérium. Teste mintegy 1–6 mikrométer hosszú, pálcika alakú. Az első baktériumfaj, amiről kimutatták, hogy kórokozó (Robert Koch, 1877), a lépfene nevű halálos betegséget okozza. A baktérium rendszerint spóra alakban nyugszik a talajban, akár évtizedekig fertőzőképes marad ebben a formában. Amint egy kérődző lenyeli, szaporodni kezd benne, és hamarosan megöli. Az állat bomló tetemében tovább szaporodik, végül ismét spóra alakba kerül, és szétszóródik a környező talajban. A baktériumspórákkal szennyezett legelőket ezért „elátkozott mezőknek” nevezik. A kérődzők (és az ember) fertőzése során a spórát az immunrendszer falósejtjei (fagociták) bekebelezik. A fertőzött sejtek rendszerint a nyirokcsomókba vándorolnak, miközben belsejükben a spórából gyorsan kialakul és osztódni kezd a vegetatív alak. Végül a fertőzött sejtek szétesnek, és a baktériumok a véráramba kerülnek. Ott egy hármas toxint (letális és ödémafaktor, valamint védő antigén) bocsátanak ki, ami különböző sejt- és szövettípusokra fejti ki hatását. A két komponense az ödémafaktor és a letális faktor. A sejtekbe való bekerüléshez egy másik fehérjét is előállít a B. anthracis, a védő antigént. Az ödémafaktor inaktiválja a neutrofil granulocytákat (a falósejtek egyik típusát), így azok már nem képesek bekebelezni a baktériumokat. Korábban úgy gondolták, hogy a letális faktor készteti a makrofágokat és , az immunrendszer két összetevőjének előállítására, amelyek normális esetben a gyulladásos folyamatok kialakulásában játszanak szerepet, itt viszont halálos szeptikus sokkot okoznak. A legújabb eredmények viszont azt bizonyítják, hogy a lépfenebacilusok olyan mértékben károsítják az érfalat (az sejtjeit), hogy az súlyos belső vérzéshez, és végső soron hipovolémiás sokkhoz, nem pedig szeptikus sokkhoz vezet. A lépfenetörzsek virulenciáját számos tényező határozza meg. Elsődlegesen a poli-D-glutaminsav tok, ami megvédi a baktériumot attól, hogy a neutrofil granulociták bekebelezzék, illetve a saját toxinjaitól. A baktérium igen hatékony biológiai fegyver. (hu)
  • A Bacillus anthracis (magyarul lépfenebacilus) egy Gram-pozitív, pálcika alakú, endospórát képző, fakultatív anaerob baktérium. Teste mintegy 1–6 mikrométer hosszú, pálcika alakú. Az első baktériumfaj, amiről kimutatták, hogy kórokozó (Robert Koch, 1877), a lépfene nevű halálos betegséget okozza. A baktérium rendszerint spóra alakban nyugszik a talajban, akár évtizedekig fertőzőképes marad ebben a formában. Amint egy kérődző lenyeli, szaporodni kezd benne, és hamarosan megöli. Az állat bomló tetemében tovább szaporodik, végül ismét spóra alakba kerül, és szétszóródik a környező talajban. A baktériumspórákkal szennyezett legelőket ezért „elátkozott mezőknek” nevezik. A kérődzők (és az ember) fertőzése során a spórát az immunrendszer falósejtjei (fagociták) bekebelezik. A fertőzött sejtek rendszerint a nyirokcsomókba vándorolnak, miközben belsejükben a spórából gyorsan kialakul és osztódni kezd a vegetatív alak. Végül a fertőzött sejtek szétesnek, és a baktériumok a véráramba kerülnek. Ott egy hármas toxint (letális és ödémafaktor, valamint védő antigén) bocsátanak ki, ami különböző sejt- és szövettípusokra fejti ki hatását. A két komponense az ödémafaktor és a letális faktor. A sejtekbe való bekerüléshez egy másik fehérjét is előállít a B. anthracis, a védő antigént. Az ödémafaktor inaktiválja a neutrofil granulocytákat (a falósejtek egyik típusát), így azok már nem képesek bekebelezni a baktériumokat. Korábban úgy gondolták, hogy a letális faktor készteti a makrofágokat és , az immunrendszer két összetevőjének előállítására, amelyek normális esetben a gyulladásos folyamatok kialakulásában játszanak szerepet, itt viszont halálos szeptikus sokkot okoznak. A legújabb eredmények viszont azt bizonyítják, hogy a lépfenebacilusok olyan mértékben károsítják az érfalat (az sejtjeit), hogy az súlyos belső vérzéshez, és végső soron hipovolémiás sokkhoz, nem pedig szeptikus sokkhoz vezet. A lépfenetörzsek virulenciáját számos tényező határozza meg. Elsődlegesen a poli-D-glutaminsav tok, ami megvédi a baktériumot attól, hogy a neutrofil granulociták bekebelezzék, illetve a saját toxinjaitól. A baktérium igen hatékony biológiai fegyver. (hu)
dbo:wikiPageID
  • 269836 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 3615 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 20135748 (xsd:integer)
prop-hu:binomial
  • Bacillus anthracis (hu)
  • Bacillus anthracis (hu)
prop-hu:binomialAuthority
  • Cohn 1872 (hu)
  • Cohn 1872 (hu)
prop-hu:classis
prop-hu:familia
prop-hu:genus
  • Bacillus (hu)
  • Bacillus (hu)
prop-hu:imageCaption
  • Gram szerint festett B. anthracis fénymikroszkópos képe (hu)
  • Gram szerint festett B. anthracis fénymikroszkópos képe (hu)
prop-hu:name
  • Bacillus anthracis (hu)
  • Bacillus anthracis (hu)
prop-hu:ordo
prop-hu:phylum
prop-hu:regnum
prop-hu:species
  • B. anthracis (hu)
  • B. anthracis (hu)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Bacillus anthracis (hu)
  • Bacillus anthracis (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of