| dbo:abstract
|
- A Back Chat a harmadik dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt. A szövege Georg Purvis, a The Complete Works című könyv szerzője szerint egy civakodó párról szól. Az 1980-as évek elején az együttes egyre több funk és R&B dalt játszott. Míg Deacon és Freddie Mercury énekes kedvelték ezt az új stílust, addig Brian May gitáros és Roger Taylor dobos az együttes régi hangzását favorizálták. May és Deacon ennél a dalnál is összeütközésbe kerültek, mert a gitáros a Queen stílusától túl elragaszkodottnak tartotta. Végül sikerült kompromisszumot kötniük, és May egy kis „keménységet hozott a dalba”, de Deacon nem állta meg, hogy megjegyezze, a gitáros egyáltalán nem úgy játszik a dalaiban, ahogy az neki tetszene. Deacon a basszusgitár mellett szintetizátoron és ritmusgitáron is játszott a felvételen. 1982. augusztus 9-én kislemezen is megjelent, csak Angliában. Minimális érdeklődés volt iránta, a negyvenedik helyet érte el a slágerlistán. Az NME szerint „Feltehetőleg a diszkó paródiája, már ha Freddie Mercury komolyan így gondolta”, a Rolling Stone viszont barátságosabban írt róla: „forró funk-rock dallam, olyan csúszós gitársávokkal, mint egy jeges táncparkett.” Kevés alkalommal játszották a Hot Space turnén, de azután később sosem. Élő előadása szerepel a Queen on Fire - Live at the Bowl DVD-n és CD-n. Forgattak hozzá egy klipet is, amelyben az együttes egy vízzel elárasztott gyárépületben adja elő a dalt, de a hűvös fogadtatás miatt csak évekkel később, a 2003-as Greatest Video Hits 2 válogatáson láthatta először a közönség. (hu)
- A Back Chat a harmadik dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt. A szövege Georg Purvis, a The Complete Works című könyv szerzője szerint egy civakodó párról szól. Az 1980-as évek elején az együttes egyre több funk és R&B dalt játszott. Míg Deacon és Freddie Mercury énekes kedvelték ezt az új stílust, addig Brian May gitáros és Roger Taylor dobos az együttes régi hangzását favorizálták. May és Deacon ennél a dalnál is összeütközésbe kerültek, mert a gitáros a Queen stílusától túl elragaszkodottnak tartotta. Végül sikerült kompromisszumot kötniük, és May egy kis „keménységet hozott a dalba”, de Deacon nem állta meg, hogy megjegyezze, a gitáros egyáltalán nem úgy játszik a dalaiban, ahogy az neki tetszene. Deacon a basszusgitár mellett szintetizátoron és ritmusgitáron is játszott a felvételen. 1982. augusztus 9-én kislemezen is megjelent, csak Angliában. Minimális érdeklődés volt iránta, a negyvenedik helyet érte el a slágerlistán. Az NME szerint „Feltehetőleg a diszkó paródiája, már ha Freddie Mercury komolyan így gondolta”, a Rolling Stone viszont barátságosabban írt róla: „forró funk-rock dallam, olyan csúszós gitársávokkal, mint egy jeges táncparkett.” Kevés alkalommal játszották a Hot Space turnén, de azután később sosem. Élő előadása szerepel a Queen on Fire - Live at the Bowl DVD-n és CD-n. Forgattak hozzá egy klipet is, amelyben az együttes egy vízzel elárasztott gyárépületben adja elő a dalt, de a hűvös fogadtatás miatt csak évekkel később, a 2003-as Greatest Video Hits 2 válogatáson láthatta először a közönség. (hu)
|
