| dbo:abstract
|
- Az 1926-os Balfour-nyilatkozat a neve az 1926-ban a Brit Birodalom vezetőinek londoni született jelentésnek. A nyilatkozat a nevét a Brit Lord President of the Councilról, Arthur Balfourról, Balfour earljéről kapta. A nyilatkozat megállapítja, hogy az Egyesült Királyság és a domíniumok: Autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül, egyenlőek státuszukban, semmilyen módon nem alárendeltjei egymásnak bel- és külügyeikben, bár egyesíti őket a közös hűség a Koronához és szabad szövetségük mint a Brit Nemzetközösség tagjai. A birodalomon belüli kapcsolatok bizottsága, melyet Balfour vezetett, készítette elő a dokumentumot a birodalmi miniszterelnökök számára, akik azt november 15-én fogadták el. Eredetileg a dél-afrikai miniszterelnök és az akkori kanadai miniszterelnök, javaslatára. A dokumentum elfogadta a növekvő politikai és diplomáciai önállóságát a domíniumoknak, különösen Kanadának, az első világháború óta. Azt is javasolta, hogy a főkormányzók, a király képviselő akik a korona érdekében a domíniumok államfőiként tevékenykedtek, ne legyenek automatikusan a brit kormány képviselői az országok közötti diplomáciai kapcsolatokban. Az elkövetkező években főmegbízottakat neveztek ki fokozatosan, akiknek a feladatait hamarosan a nagykövetekével azonosnak kezdtek elismerni. Az első ilyen brrit főmegbízottat Ottawába nevezték ki 1928-ban. A konferencia következtetéseit megismételték az 1930-as konferencián és belefoglalták 1931 decemberében a westminsteri statútumba, mellyel a brit parlament lemondott majdnem minden törvényhozási jogköréről a domíniumok felett, kivéve azokról melyekre a domíniumok törvényei felhatalmazták. (hu)
- Az 1926-os Balfour-nyilatkozat a neve az 1926-ban a Brit Birodalom vezetőinek londoni született jelentésnek. A nyilatkozat a nevét a Brit Lord President of the Councilról, Arthur Balfourról, Balfour earljéről kapta. A nyilatkozat megállapítja, hogy az Egyesült Királyság és a domíniumok: Autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül, egyenlőek státuszukban, semmilyen módon nem alárendeltjei egymásnak bel- és külügyeikben, bár egyesíti őket a közös hűség a Koronához és szabad szövetségük mint a Brit Nemzetközösség tagjai. A birodalomon belüli kapcsolatok bizottsága, melyet Balfour vezetett, készítette elő a dokumentumot a birodalmi miniszterelnökök számára, akik azt november 15-én fogadták el. Eredetileg a dél-afrikai miniszterelnök és az akkori kanadai miniszterelnök, javaslatára. A dokumentum elfogadta a növekvő politikai és diplomáciai önállóságát a domíniumoknak, különösen Kanadának, az első világháború óta. Azt is javasolta, hogy a főkormányzók, a király képviselő akik a korona érdekében a domíniumok államfőiként tevékenykedtek, ne legyenek automatikusan a brit kormány képviselői az országok közötti diplomáciai kapcsolatokban. Az elkövetkező években főmegbízottakat neveztek ki fokozatosan, akiknek a feladatait hamarosan a nagykövetekével azonosnak kezdtek elismerni. Az első ilyen brrit főmegbízottat Ottawába nevezték ki 1928-ban. A konferencia következtetéseit megismételték az 1930-as konferencián és belefoglalták 1931 decemberében a westminsteri statútumba, mellyel a brit parlament lemondott majdnem minden törvényhozási jogköréről a domíniumok felett, kivéve azokról melyekre a domíniumok törvényei felhatalmazták. (hu)
|
