| dbo:abstract
|
- A Baltis Vallis egy meanderező (kanyargó), „kiszáradt” csatornameder a Vénusz felszínén. 7000 kilométert is meghaladó hosszúságával felülmúlja a Nílust, és ezzel a leghosszabb ismert meder a Naprendszerben. Mivel azonban mindkét végét frissebb kéreganyag fedi be, eredeti hossza jelenleg nem ismert. Az 1–3 km széles medret valószínűleg láva olvaszthatta, illetve erodálhatta magának. A mélyedés alapvetően sík vidéken húzódik, ami a kiszáradás óta helyenként felredőződött: erre utal legalábbis, hogy a meder helyenként mindkét irányban dombnak felfelé fut. A képződményt elsőként a Venyera–15 és 16-os szondák érzékelték, amelyek viszonylag durva, egy kilométeres felbontásuk ellenére több mint 1000 kilométert derítettek fel belőle. A Vénusz felszíne a számtalan hasonló meder miatt igencsak szabdalt. Vonalvezetésük helyenként emlékeztet a földi meanderező folyóékra (ilyen például a szabályozás előtti Tisza), vagyis kanyarognak, valamint holtágak és elhagyott mederrészletek tarkítják őket, bár nem olyan gyakorisággal, mint a Földön. Az egykori lávaforrások helye több esetben bizonytalan, mert a medrek egyes szakaszait frissebb ömlenyek fedik be. A régebbi lávafolyamok a Holdéhoz hasonló tengerekből eredhettek, vagyis lávahozamuk tartós és bőséges lehetett. (hu)
- A Baltis Vallis egy meanderező (kanyargó), „kiszáradt” csatornameder a Vénusz felszínén. 7000 kilométert is meghaladó hosszúságával felülmúlja a Nílust, és ezzel a leghosszabb ismert meder a Naprendszerben. Mivel azonban mindkét végét frissebb kéreganyag fedi be, eredeti hossza jelenleg nem ismert. Az 1–3 km széles medret valószínűleg láva olvaszthatta, illetve erodálhatta magának. A mélyedés alapvetően sík vidéken húzódik, ami a kiszáradás óta helyenként felredőződött: erre utal legalábbis, hogy a meder helyenként mindkét irányban dombnak felfelé fut. A képződményt elsőként a Venyera–15 és 16-os szondák érzékelték, amelyek viszonylag durva, egy kilométeres felbontásuk ellenére több mint 1000 kilométert derítettek fel belőle. A Vénusz felszíne a számtalan hasonló meder miatt igencsak szabdalt. Vonalvezetésük helyenként emlékeztet a földi meanderező folyóékra (ilyen például a szabályozás előtti Tisza), vagyis kanyarognak, valamint holtágak és elhagyott mederrészletek tarkítják őket, bár nem olyan gyakorisággal, mint a Földön. Az egykori lávaforrások helye több esetben bizonytalan, mert a medrek egyes szakaszait frissebb ömlenyek fedik be. A régebbi lávafolyamok a Holdéhoz hasonló tengerekből eredhettek, vagyis lávahozamuk tartós és bőséges lehetett. (hu)
|
