| dbo:abstract
|
- A Bardo tödol (Wylie:Bar-do thosz-grol vagy Bar-do thosz-grol Chenmo, teljes leírásban Bar di'i gdams pa thos pa tsam gyis grol ba, azaz „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás”) vagy ismertebb nevén a Tibeti halottaskönyv, „A hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyve” egyike a Tibetben ismert, a köztes lét (bardo) állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteményeknek. A Bardo tödol halotti szertartáskönyv, amely a tibeti buddhizmus, elsősorban annak nyingmapa rendjének halállal kapcsolatos hiedelmeit, ismeretanyagát tartalmazza. A szertartás szerint a haldoklás kezdetétől a halál bekövetkeztén keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során mintegy negyvenkilenc napig olvassák fel a haldoklónak, hogy utat mutassanak az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra. A felolvasás folyamata független attól, hogy maga a test milyen állapotban van ez alatt az időszak alatt, fizikai valójában létezik-e vagy már elhamvasztották. A tibeti buddhizmus szerint a lélek mindaddig jelen van, amíg nem dőlt el véglegesen az újjászületés mikéntje, az új test minősége. A szöveg ún. kincsirat, (terma), a hagyomány szerint Padmaszambhavától ered, aki azt a 8. században elrejtette, majd később Karma Lingpa megtalálta és közkinccsé tette. Többféle iskola tanulmányozta a szöveget, így a könyv is több változatban jelent meg a későbbiekben. Első nyugati fordítása a vallásbölcsész Evans-Wentz nevéhez kötődik, aki Kazi Dava Samdup láma segítségével angolra fordította a 20. század elején. 1927-ben jelent meg először Oxfordban, Tibeti halottaskönyv címmel. Ennek hamarosan több fordítása jelent meg különböző nyelveken, a német fordítás Luise Göpferd-March munkája, ennek magyar fordítása jelent meg 1984-ben Hetényi Ernő átültetésében. Kara György tibetológus professzor 1986-ban szöveghű, hiteles fordítást jelentetett meg A köztes lét könyve címmel. (hu)
- A Bardo tödol (Wylie:Bar-do thosz-grol vagy Bar-do thosz-grol Chenmo, teljes leírásban Bar di'i gdams pa thos pa tsam gyis grol ba, azaz „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás”) vagy ismertebb nevén a Tibeti halottaskönyv, „A hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyve” egyike a Tibetben ismert, a köztes lét (bardo) állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteményeknek. A Bardo tödol halotti szertartáskönyv, amely a tibeti buddhizmus, elsősorban annak nyingmapa rendjének halállal kapcsolatos hiedelmeit, ismeretanyagát tartalmazza. A szertartás szerint a haldoklás kezdetétől a halál bekövetkeztén keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során mintegy negyvenkilenc napig olvassák fel a haldoklónak, hogy utat mutassanak az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra. A felolvasás folyamata független attól, hogy maga a test milyen állapotban van ez alatt az időszak alatt, fizikai valójában létezik-e vagy már elhamvasztották. A tibeti buddhizmus szerint a lélek mindaddig jelen van, amíg nem dőlt el véglegesen az újjászületés mikéntje, az új test minősége. A szöveg ún. kincsirat, (terma), a hagyomány szerint Padmaszambhavától ered, aki azt a 8. században elrejtette, majd később Karma Lingpa megtalálta és közkinccsé tette. Többféle iskola tanulmányozta a szöveget, így a könyv is több változatban jelent meg a későbbiekben. Első nyugati fordítása a vallásbölcsész Evans-Wentz nevéhez kötődik, aki Kazi Dava Samdup láma segítségével angolra fordította a 20. század elején. 1927-ben jelent meg először Oxfordban, Tibeti halottaskönyv címmel. Ennek hamarosan több fordítása jelent meg különböző nyelveken, a német fordítás Luise Göpferd-March munkája, ennek magyar fordítása jelent meg 1984-ben Hetényi Ernő átültetésében. Kara György tibetológus professzor 1986-ban szöveghű, hiteles fordítást jelentetett meg A köztes lét könyve címmel. (hu)
|
