| dbo:abstract
|
- A Bellinzona várai összefoglaló név (olaszul I tre castelli) a svájci Ticino kanton székhelyén, Bellinzonában található három várat, a városvédő falat és bástyát jelenti. A három vár a középkori katonai építészet egyetlen megmaradt példája az Alpok térségében. Az épületek az erődépítészet mesterművei és legjelentősebb alkotásai Svájcban. Az UNESCO Világörökség Bizottsága, a 2000. november 27. – december 2. között, Cairnsben (Ausztrália) tartott 24. ülésén Bellinzona várait felvette a világörökségi listára. Bellinzona völgyszűkületében számos útvonal fut össze: a forgalom számára kiépített átjárók mellett – mint a , Szent Gotthárd-, Lukmanier- és Nagy Szent Bernát-hágó – korábban a Greinán, valamint Domodossola–Centovalli–San Jorio–Veltlin nyugat-keleti útvonalon is sűrű lovas, gyalogos és málhás forgalom volt. Ezek az útvonalak egyetlen, néhány kilométer hosszúságú úttá fonódtak össze Bellinzonánál, majd elhagyva a várost ismét elágaztak, hogy különböző módon – szárazföldön vagy vízen – érjék el a lombardiai Pó-síkságot. A terület stratégiai jelentősége egyértelmű volt, a topográfiai adottságok pedig kedvezőek voltak egy erődítményrendszer létrehozásához. Aki ellenőrzése alatt tartotta a völgyet, az uralni tudta az áthaladó áruforgalmat, illetve a kereskedelmet és ezzel nagy befolyással bírt a történelem alakulására. (hu)
- A Bellinzona várai összefoglaló név (olaszul I tre castelli) a svájci Ticino kanton székhelyén, Bellinzonában található három várat, a városvédő falat és bástyát jelenti. A három vár a középkori katonai építészet egyetlen megmaradt példája az Alpok térségében. Az épületek az erődépítészet mesterművei és legjelentősebb alkotásai Svájcban. Az UNESCO Világörökség Bizottsága, a 2000. november 27. – december 2. között, Cairnsben (Ausztrália) tartott 24. ülésén Bellinzona várait felvette a világörökségi listára. Bellinzona völgyszűkületében számos útvonal fut össze: a forgalom számára kiépített átjárók mellett – mint a , Szent Gotthárd-, Lukmanier- és Nagy Szent Bernát-hágó – korábban a Greinán, valamint Domodossola–Centovalli–San Jorio–Veltlin nyugat-keleti útvonalon is sűrű lovas, gyalogos és málhás forgalom volt. Ezek az útvonalak egyetlen, néhány kilométer hosszúságú úttá fonódtak össze Bellinzonánál, majd elhagyva a várost ismét elágaztak, hogy különböző módon – szárazföldön vagy vízen – érjék el a lombardiai Pó-síkságot. A terület stratégiai jelentősége egyértelmű volt, a topográfiai adottságok pedig kedvezőek voltak egy erődítményrendszer létrehozásához. Aki ellenőrzése alatt tartotta a völgyet, az uralni tudta az áthaladó áruforgalmat, illetve a kereskedelmet és ezzel nagy befolyással bírt a történelem alakulására. (hu)
|
