| dbo:abstract
|
- A Benedict-reakció egy biokémiai teszt, mely jelzi a reagens redukálócukor-tartalmát. A próba alkalmas a formilcsoport kimutatására. A Fehling- és az ezüsttükörpróbánál pontosabb képet ad a koncentráció mértékéről. Nevét amerikai vegyészről kapta. A próba végrehajtásához trinátrium-citrátra, nátrium-karbonátra, réz(II)-szulfátra, vízre és a vizsgálandó anyagra van szükség. Az első két vegyületet (meleg) vízben feloldjuk, esetleg szűrjük, majd ehhez hozzáöntjük az előzőleg elkészített réz-szulfát–víz oldatot. A kémcső tartalmához öntjük a vizsgálandó oldatot, elegyítjük, majd láng felett melegítjük. A mintában található (pl. glükóz) koncentrációjának függvénye alapján változik a keletkező csapadék színe. Ha a minta nem tartalmaz redukáló cukrot, akkor az oldat halványkék, ha igen, akkor zöld, sárga és piros csapadékokat kaphatunk a koncentráció növekedésével. A reakció elve azon alapszik, hogy a redukáló cukrok bázikus környezetben (itt a Na2CO3) melegítéskor enolokká alakulnak, amelyek redukálják a réz(II)-ionokat réz(I)-ionokká. Így a keletkező csapadék minden esetben a réz(I)-oxid (Cu2O), csak ennek a vegyületnek a színe az oldatban a koncentrációval változik. A módszer segítségével kvantitatív eredményt is kaphatunk, mivel kis koncentrációknál az alábbi megállapításokat, becsléseket tehetünk a kérdéses anyag mennyiségére vonatkozóan. Ez felhasználható például a vizeletben található cukrok kimutatására is. (hu)
- A Benedict-reakció egy biokémiai teszt, mely jelzi a reagens redukálócukor-tartalmát. A próba alkalmas a formilcsoport kimutatására. A Fehling- és az ezüsttükörpróbánál pontosabb képet ad a koncentráció mértékéről. Nevét amerikai vegyészről kapta. A próba végrehajtásához trinátrium-citrátra, nátrium-karbonátra, réz(II)-szulfátra, vízre és a vizsgálandó anyagra van szükség. Az első két vegyületet (meleg) vízben feloldjuk, esetleg szűrjük, majd ehhez hozzáöntjük az előzőleg elkészített réz-szulfát–víz oldatot. A kémcső tartalmához öntjük a vizsgálandó oldatot, elegyítjük, majd láng felett melegítjük. A mintában található (pl. glükóz) koncentrációjának függvénye alapján változik a keletkező csapadék színe. Ha a minta nem tartalmaz redukáló cukrot, akkor az oldat halványkék, ha igen, akkor zöld, sárga és piros csapadékokat kaphatunk a koncentráció növekedésével. A reakció elve azon alapszik, hogy a redukáló cukrok bázikus környezetben (itt a Na2CO3) melegítéskor enolokká alakulnak, amelyek redukálják a réz(II)-ionokat réz(I)-ionokká. Így a keletkező csapadék minden esetben a réz(I)-oxid (Cu2O), csak ennek a vegyületnek a színe az oldatban a koncentrációval változik. A módszer segítségével kvantitatív eredményt is kaphatunk, mivel kis koncentrációknál az alábbi megállapításokat, becsléseket tehetünk a kérdéses anyag mennyiségére vonatkozóan. Ez felhasználható például a vizeletben található cukrok kimutatására is. (hu)
|
