| dbo:abstract
|
- Benedikt Ried (csehül: Benedikt Rejt, kb. 1454, Landshut? – 1534. október 30., Prága) német származású cseh építész, építőmester, Cseh- és Morvaország utolsó monumentális késő gótikus boltozatainak építője, a „német különgótika” sajátos cseh változata, az ún. Ulászló-gótika legnagyobb mestere. Korai éveiről semmi biztosat nem tudunk; ezekre biográfusai csak következtetnek a későbbi adatokból. A szakmát valószínűleg Passauban vagy egy bécsi műhelyben tanulta ki. Az első biztos adat 1485 körül kelt, amikor II. Jagelló Ulászló cseh király megbízta a tüzérségi szakértőként ismert Riedet, hogy emeljen ágyútornyot egy korábbi, a 13. század elején épült bástya helyére. 22 m belső átmérőjével, 40 m magasságával ez lett a vár legnagyobb tornya, és rendkívül modern konstrukciónak számított. Prágában ébredt művészi öntudatára, tért át a hadmérnöki munkákról az egyházi és világi építészetre. Ugyancsak a király megbízására 1486-ban kezdte tervezni a Régi királyi palotában az Ulászló-terem kialakítását. Az építkezést 1492-ben kezdték el és 1502-ben fejezték be. A palota átalakításának következő lépcsőjeként (1503 és 1520 között) építette fel a Lajos-szárnyat. Utolsó nagy munkája a lounyi volt. A városban megkapta a polgárjogot, és attól fogva rendszerint Louni Benedek („Benedict von Laun”) néven említették. Itt is temették el az általa épített Szent Miklós-templomban, sírját azonban a 17. században, az ellenreformáció hevületében elpusztították. Fontosabb munkái:
* a Mihulka-torony a prágai várban (1485 körül)
* a Szent Borbála-templom Kutná Horában (1499 után),
* az Ulászló-terem Prágában, a Régi királyi palotában,
* a várkastély Blatnában (1520–1530),
* a lounyi (1520–1534). (hu)
- Benedikt Ried (csehül: Benedikt Rejt, kb. 1454, Landshut? – 1534. október 30., Prága) német származású cseh építész, építőmester, Cseh- és Morvaország utolsó monumentális késő gótikus boltozatainak építője, a „német különgótika” sajátos cseh változata, az ún. Ulászló-gótika legnagyobb mestere. Korai éveiről semmi biztosat nem tudunk; ezekre biográfusai csak következtetnek a későbbi adatokból. A szakmát valószínűleg Passauban vagy egy bécsi műhelyben tanulta ki. Az első biztos adat 1485 körül kelt, amikor II. Jagelló Ulászló cseh király megbízta a tüzérségi szakértőként ismert Riedet, hogy emeljen ágyútornyot egy korábbi, a 13. század elején épült bástya helyére. 22 m belső átmérőjével, 40 m magasságával ez lett a vár legnagyobb tornya, és rendkívül modern konstrukciónak számított. Prágában ébredt művészi öntudatára, tért át a hadmérnöki munkákról az egyházi és világi építészetre. Ugyancsak a király megbízására 1486-ban kezdte tervezni a Régi királyi palotában az Ulászló-terem kialakítását. Az építkezést 1492-ben kezdték el és 1502-ben fejezték be. A palota átalakításának következő lépcsőjeként (1503 és 1520 között) építette fel a Lajos-szárnyat. Utolsó nagy munkája a lounyi volt. A városban megkapta a polgárjogot, és attól fogva rendszerint Louni Benedek („Benedict von Laun”) néven említették. Itt is temették el az általa épített Szent Miklós-templomban, sírját azonban a 17. században, az ellenreformáció hevületében elpusztították. Fontosabb munkái:
* a Mihulka-torony a prágai várban (1485 körül)
* a Szent Borbála-templom Kutná Horában (1499 után),
* az Ulászló-terem Prágában, a Régi királyi palotában,
* a várkastély Blatnában (1520–1530),
* a lounyi (1520–1534). (hu)
|
