Property Value
dbo:abstract
  • A Berrill hipotézis a gerinchúrosok kialakulásának és rokonsági viszonyainak egy lehetséges magyarázata Norman John Berrill (1903 - 1996) angol tengerbiológus elmélete szerint az ős egy helyt ülő – a mai tapogatókoszorúsokhoz hasonló – élőlény volt. Nyeles testű volt és táplálkozásra a karjait használta. Ez volt a tüskésbőrűek (Echinodermata) és a gerinchúrosok (Chordata) közös őse, a két csoport ez után válhatott el egymástól. A tüskésbőrűek ősei hasonlóak maradtak (ősi tengeri liliom szerű), míg a gerinchúros törzsfejlődési vonalon nagyobb változás történt.Ez utóbbi vonalon a karok visszafejlődtek. Ezt követhette a gerinchúrosok és a félgerinchúrosok (Hemichordata) szétválása. A félgerinchúrosok ősei előbb lettek mozgékony élőlények (féregszerűek). A gerinchúrosok ősei ekkor még szesszilisek (aljzathoz rögzültek) maradtak, az előbelük kiszélesedett és kialakult a kopoltyúbél. Így a korábbi karokkal való táplálkozásról kopoltyúkkal szűrögető életmódra tértek át. A helyt ülő szűrögető gerinchúrosok mozgékony lárvával szaporodhattak. Neoténiával (lárvakori szaporodás) alakulhattak ki a fejgerinchúros (Cephalochordata) és gerinces (Vertebrata) törzsfejlődési vonalak. (Együtt ezek a „” Euchordata monofiletikus csoport.) Ahol megmaradt a szabályos fejlődés (neoténia nem lépett fel), azokból alakulhattak ki a mai előgerinchúrosok (Urochordata vagy korábbi néven zsákállatok Tunicata). (hu)
  • A Berrill hipotézis a gerinchúrosok kialakulásának és rokonsági viszonyainak egy lehetséges magyarázata Norman John Berrill (1903 - 1996) angol tengerbiológus elmélete szerint az ős egy helyt ülő – a mai tapogatókoszorúsokhoz hasonló – élőlény volt. Nyeles testű volt és táplálkozásra a karjait használta. Ez volt a tüskésbőrűek (Echinodermata) és a gerinchúrosok (Chordata) közös őse, a két csoport ez után válhatott el egymástól. A tüskésbőrűek ősei hasonlóak maradtak (ősi tengeri liliom szerű), míg a gerinchúros törzsfejlődési vonalon nagyobb változás történt.Ez utóbbi vonalon a karok visszafejlődtek. Ezt követhette a gerinchúrosok és a félgerinchúrosok (Hemichordata) szétválása. A félgerinchúrosok ősei előbb lettek mozgékony élőlények (féregszerűek). A gerinchúrosok ősei ekkor még szesszilisek (aljzathoz rögzültek) maradtak, az előbelük kiszélesedett és kialakult a kopoltyúbél. Így a korábbi karokkal való táplálkozásról kopoltyúkkal szűrögető életmódra tértek át. A helyt ülő szűrögető gerinchúrosok mozgékony lárvával szaporodhattak. Neoténiával (lárvakori szaporodás) alakulhattak ki a fejgerinchúros (Cephalochordata) és gerinces (Vertebrata) törzsfejlődési vonalak. (Együtt ezek a „” Euchordata monofiletikus csoport.) Ahol megmaradt a szabályos fejlődés (neoténia nem lépett fel), azokból alakulhattak ki a mai előgerinchúrosok (Urochordata vagy korábbi néven zsákállatok Tunicata). (hu)
dbo:wikiPageID
  • 809883 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 1953 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 16762808 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Berrill-hipotézis (hu)
  • Berrill-hipotézis (hu)
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of